Megkaptad kispajtás, kellett neked okoskodni - gondoltam magamban szerda kora délután, amikor újra lerobbant a hármas metró alattam. Pedig mennyire büszkén regéltem el legutóbb, hogy nyár óta sikerült megúsznom. Eddig tartott. Egy kellemesnek sok szódával sem nevezhető női hang jelezte a Nyugatinál, hogy bocsika, de a Deák lesz a végállomás. Nem tört ki a forradalom - se fülke, se nagy októberi szocialista - öreg-szakadt orosz metrókocsinkban, utastársaim közönyösen vették tudomásul a közelgő heringezést a pótlóbuszon. Ez persze nem hír. Van ilyen, és én is visszarázódom gyorsan a hosszabb szünet után.
Az viszont már hírértékű, amikor kigyullad a metró. Márpedig tegnap ez történt az Árpád-hídnál. Ilyenkor már el kell gondolkodni, hogy meddig lehet viccesen felfogni a kialakult állapotokat. Ha ebben az ütemben rongyolódik a rendszer, akkor ideje a BKK-nál, meg a főpolgármesteri kabinetben is elgondolkodni valami válságkommunikációs stratégián. Elvégre választások közelednek. Össze kell zárni így is-úgy is. Nem lehet ezt a Tarlós-Vitézy nyílt leveles, nyilatkozat-letiltós bohózatot csinálni már sokáig. Nem jó senkinek. Még a főpolgármesternek sem, bármennyire is szeret a dörgedelmes, tökös városvezető szerepében tetszelegni.
Azt kellene kitalálni, hogyan adagoljuk be a jónépnek, hogy az “elmúltnyolcév”, meg az előző városvezetés, meg a brüsszeli bürokraták miatt nem tudnak az emberek normálisan eljutni A-ból B-pontba. Mert erre a baráti, ingyen osztogatott újság kevés lesz, rosszabb esetben meg lángra kap. Kell egy kommunikációs sorvezető. Persze ne kerüljön sokba, maximum ilyen hatmillió környékén, annyit bármikor össze lehet dobni a prémiumok keretéből. Ha ez megvan, bárkit oda tudnak majd állítani a mikrofon elé. Egy év van még az önkormányzati választásokig, addig jó pénzért van az az ember, aki hülyét csinál magából nap mint nap kamerák előtt. Él még ilyen kommunikátor a Hoppál-Selmeczi-Zsigó hármason kívül is.
