222 napja nem döntött az Alkotmánybíróság a peráthelyezések ügyében. Hogy ez sok vagy kevés, értelmezés kérdése. A Nemzeti Együttműködés Rendszer (NER) egyébként is ambivalens viszonyban van az idővel. Alkotmányról, törvényekről - és ezen keresztül életekről, egzintenciákról - például percek alatt tudnak döntést hozni. Nehéz lenne felsorolni hány ilyen határozat született 2010. májusa óta, ahogy azt sem könnyű összeszámolni, hogy hány haveroknak szánt törvényt, szabályozást alkottak meg a hajdan volt szépreményű jogászok.
Legutóbb az annak idején az oly kérlelhetetlen jogvédő, Navracsics Tibor indítványára eltörölték az alkotmánybírákra vonatkozó 70 éves korhatárt. Mit ad Isten, ez pont annak az öt bírónak jön kapóra, akiket 2010 óta a kétharmad juttatott a taláros testületbe. Csakhogy legyen idejük dolgozni, nehogy már elkapkodjunk valamit! Egyébként is többségük hűen megdolgozott e jutalomért.
De persze nem ez a NER egyetlen fegyvere a fonákra igazított igazságszolgáltatási rendszerben. Az egy dolog, hogy az ő embereik ülnek a legfontosabb pozíciókban. Az igazán lényeges az, hogy mindenki, aki a rendszer része (legyen ez ügyész, bíró vagy ügyvéd), tudja, hogy bármit meg tudnak változtatni, bárkit el tudnak lehetetleníteni, és ezt bármikor meg tudják csinálni: “Ehhez tartsátok magatokat! Ja és számolgassatok nyugodtan, nekünk nem oszt,nem szoroz.”
2013. április 21-én Handó Tündét, az Országos Bírói Hivatal elnökét meghallgatta az Alkotmánybíróság a peráthelyezési ügyekkel kapcsolatban, illetve a Hagyó Miklós és társai alkotmányjogi panaszával összefüggésben. A panasz azért született, mert a BKV-pert úgy helyezték át Kecskeméti Törvényszékre, hogy a döntés ellen jogorvoslati lehetőség nem volt. A meghallgatás a nyilvánosság és az érintettek kizárásával történt meg. Elvi állásfoglalás pedig azóta sem született meg az AB részéről. Na persze, ez ugye nem is sürgős.
