Jogerőre emelkedett a strasbourgi bíróság ítélete Hagyó Miklós ügyében július 24-én. Ahogy már beszámoltunk róla, az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint a magyar hatóságok többszörös jogsértést követtek el Hagyóval szemben előzetes letartóztatása alatt. De mi is volt az ügy háttere? Milyen alapjogok sérültek a fogva tartás során? Kik voltak ezért a felelősök? Hogy áll a BKV-per jogi állása? Összefoglalónk ezekre a kérdésekre is választ ad.
Hagyó még 2010-ben fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ami áprilisban döntött a BKV-ügyben megvádolt volt főpolgármester-helyettes javára. Az ítélet szerint Hagyót a nemzetközi egyezményeket sértő módon tartották hónapokig előzetes letartóztatásban. A bíróság immár jogerős ítélete 12.500 euró nem vagyoni jellegű kártérítés és 6000 euró perköltség megfizetésére kötelezte a magyar államot.
Sérült alapjogok
A strasbourgi bíróság 2013. április 23-án döntött Hagyó javára. Az ítélet kimondta, hogy a magyar hatóságok megsértették az embertelen bánásmód tilalmát, mivel Hagyó fogva tartásának körülményei nem voltak megfelelőek. Megsértették személyi szabadságához fűződő jogát, mivel előzetes letartóztatása ésszerűtlenül hosszú volt, kizárólag a gyanúsításban szereplő bűncselekmény súlyosságán alapult, és Hagyó Miklós egyéni körülményeit és érdemi ellenérveit a sablonos döntéseket hozó bíróságok nem vették figyelembe. Sérült Hagyó magán- és családi élet tiszteletben tartásához fűződő joga is, mivel a hatóságok alaptalannak bizonyuló indokkal tiltották el az élettársával való telefonos és személyes kapcsolattartástól. Ezen felül sérült a jogorvoslathoz való joga is, mivel Hagyó nem ismerhette meg a letartóztatása alapjául szolgáló bizonyítékokat.
Az előzetes fogva tartás körülményei
2010 májusától 2011 februárjáig előzetes letartóztatásban tartott Hagyó azt állította, hogy napi 23 órában egy nyirkos és penészes zárkába volt bezárva, emiatt pedig súlyos egészségkárosodást szenvedett. Hagyó több mint 40 kilogrammot fogyott asztmája a korábbi állapothoz képest jelentősen romlott, korábban nyugalmi állapotban lévő krónikus középfülgyulladása pedig olyan mértékben lobbant fel, hogy Hagyón több fülészeti műtétet kellett végrehajtani.
Kik ezért a felelősök?
Szívós Mária
A másodfokon eljáró bíróság, Szívós Mária tanácselnök vezetésével rendelte el Hagyó előzetes letartóztatást „szökési adatra” hivatkozva. A bíróságok a szökésveszély igazolására rendszeresen hivatkoztak erre a közelebbről meg nem határozott, rejtélyes adatra, amely - legalábbis a hatóságok szerint - arra utal, hogy Hagyó Miklós az őrizetbe vétele előtt szökést készített elő. Ám sem a bíróságok, sem az ügyészi szervek nem biztosítottak lehetőséget a védelemnek arra, hogy ezt a jelentést megismerhesse.
Részlet a Fővárosi Főügyészség Kiemelt és Gazdasági Ügyek Osztályának 2010. május 17. napján kelt indítványából a bizonyos adatról:
A Budai Központi Kerületi Bíróság 15. Bny. 1017/2010/2. számú végzésében szerepel Hagyó védőjének ellenérve:
Ennek ellenére Szívós Mária a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 30. Bnf.1355/2010/2. számú végzésében elrendelte az előzetes letartóztatást 2010. június 17-ig:
Majd Keresztes Imre a Központi Nyomozó Főügyészség 2010. június 11. napján kelt indítványában ismét az adatra hivatkozva kéri, hogy 2010. szeptember 17-ig hosszabbítsák meg Hagyó előzetes letartóztatását:
Ez alapján a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.Bny.42853/2010/2. számú végzésében az előzetes letartóztatást meghosszabbította, egyúttal a gyanúsított meghatalmazott védője által előterjesztett előzetes letartóztatás iránti indítványát elutasította. Dr. Kádár András 2010. június 22-én fellebbezett, ennek ellenére a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 28.Bnf.1850/2010/2. számú végzésében - többek között - az adatra hivatkozva végzését meghozta, az előzetest meghosszabbította:
Dr. Kádár András védő 2010. július 30. napján kelt indítványában ismét kérte az előzetes letartóztatás megszüntetését, amit persze a Központi Nyomozó Főügyészség Keresztes Imre által jegyzett indítványa után a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság 30. Bnf.2459/2010/2. számú végzésében ismét elutasított, mert:
Keresztes Imre
Fenn állt a „szökés veszélye”?
Hagyó 6-8 hónapja tudott a nyomozásról, arról, hogy az eljárásban közel másfél tucat gyanúsított meghallgatására került sor, mégsem hagyta el az országot, nem tanúsított olyan magatartást, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy az eljárás hatálya alól ki akarná vonni magát. Rendszeresen nyilatkozott, folyamatosan jelezte jelenlétét, hogy igazolja, nem akar elszökni, és nem élt a diplomata útlevele által biztosított lehetőséggel. Ha szökni akart volna, parlamenti képviselőként egészen 2010 májusáig megtehette volna, mert védte a mentelmi jog. Ugyanígy módja lehetett volna a tanúk befolyásolására, bizonyítékok elrejtésére is. Sőt kevéssel a letartóztatása előtt jelentős összegű hitelt fizetett vissza, ami ugyancsak a szökés gyanúját cáfolta. Emellett Hagyó védője már a letartóztatás előtt jelezte a BRFK-nak, hogy védence bármikor és bárhol a hatóságok rendelkezésére áll.
Nem tudhatja meg, hogy miért tartóztatták le?
Hagyó védője már 2010. júniusi beadványban kérte az ügyészséget, hogy bocsássa a védelem rendelkezésére az előzetes letartóztatás alapjául szolgáló bizonyítékokat, a „szökés szándékára utaló adatot”. A kérelmet azonban az ügyészség érdemi indoklás nélkül elutasította. A védelem az ügyészség által hivatkozott "adatot" azóta sem ismerte meg, sőt az iratismertetés során átadott dokumentumok között sem találták. Az ügyészség tehát mindvégig egy olyan adatra hivatkozva érvelt a legszigorúbb kényszerintézkedés mellett, amelyet - az európai joggal ellentétesen - nem ismertetett a védelemmel, és amelynek így létezése is kétséges.
Már korábban is kiderült, hogy nem létezik „szökésre utaló adat”
Először 2011. február 23-án - mikor elrendelték Hagyó házi őrizetbe helyezését – mondta ki végzés, hogy nem találtak szökésre utaló adatot. Később a másodfokú bíróság 2011. június 10-i szabadlábra helyező végzésében szintén rögzítette, hogy nem létezett olyan információ, rendőri jelentés, vagy bármilyen más adat, ami alátámasztotta volna az ügyészség indokát dokumentációjában. Végül 2013. április 23-án az Emberi Jogok Európai Bírósága is Hagyónak adott igazat.
Nem az első jogi döntés a vádlottak javára
Hagyó előzetes letartóztatásával kapcsolatos strasbourgi ítélet már a negyedik jogi döntés volt a BKV-per vádlottjainak javára. A rendőrség 2012 nyarán megszüntette a nyomozást Hagyó ellen az Állami Számvevőszék 2010 decemberében tett feljelentése kapcsán, ezt a határozatot pedig azóta sem változtatták meg, vagy helyezték hatályon kívül.
Döntés született arról is, hogy Hagyó vagyonát törvényes, ellenőrizhető módon szerezte, így azok zár alá vétele szintén megszűnt.
A széles körben antidemokratikusnak tartott kecskeméti peráthelyezés ellen a civil szféra, a jogvédők, a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, de még személyesen José Manuel Barroso is tiltakozott. Handó Tündét, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökét a peráthelyezésekkel kapcsán 2013 áprilisában – pont a Strasbourgi döntés napján – hallgatta meg az Alkotmánybíróság (AB), melynek időközben tagjává választották Szívós Máriát. Az AB meghallgatására azonban zárt ajtók mögött, az érintettek és a nyilvánosság kizárásával került sor. Emiatt szintén több szervezet - köztük az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, és a Társaság a Szabadságjogokért - is tiltakozott. A meghallgatás óta már több mint 90 nap telt el, de az AB még nem foglalt állást a korábbi peráthelyezésekkel, így a kiemelkedő érdeklődés kísérte BKV-per áthelyezésével kapcsolatban sem, holott már mindenki elismerte, annak jogellenességét is.
Handó Tünde
