Blogunk olvasóit nyilván nem lepte meg a dolog. A Népszabadság is előre megjósolta. Igazuk lett. Miként Sukoró, úgy a BKV-per is az eredeti helyszínen folytatódik tovább: irány vissza Kecskemétre!
Hiába meszelte el az Alkotmánybíróság visszamenőleges hatállyal azt a törvényt, amely lehetőséget adott a kiemelt ügyek áthelyezésére, a Kúria döntése szerint ez a folyamatban lévő esetekben nem számít. Ha a tárgyalása már elkezdődött, mindegy hogy került oda, mindegy mit mond az Alkotmánybíróság, mindegy, hogy hányszor mondja azt ki. A BKV-per esetében tehát marad Kecskemét, ahová anno Handó Tünde (máig tisztázatlan szempontok alapján) áttette.
Zűrös kronológia
Csak emlékeztetőül, mit is mondott Handó Tünde az ügyáthelyezésekről az Indexnek, a tavaly decemberi AB döntés után: “A Fővárosi Törvényszék indíthatta el az ügyeket, az pedig, hogy hova kerüljön, hát arról regények vannak a honlapon. Én magam vettem azt észre, hogy semmiféle szabályozás nem volt erről. Az első hetekben leültünk az összes fővárosi kollégiumvezetővel, hogy megnézzük a korábbi gyakorlatot, milyen számok alapján döntöttek. Készült egy statisztikai ügyforgalmi elemzés, egy OBH elnöki ajánlás, amit OBT-döntés is megerősített, hogy hogyan kerüljön kiválasztásra az ügy tárgyalására kijelölhető bíróság.” Eddig stimmel, nézzük kronológiát, hogy néztek ki az elnök asszony által emlegetett első hetek:
2012. január 5-én Handó Tünde kinevezte a Fővárosi Törvényszék elnökévé Fazekas Sándort. A BKV-per vádiratát az iktatópecsét szerint 2012. január 11-én érkeztették a Fővárosi Törvényszéken, ahol Fazekas már január 17-én (kinevezése után néhány nappal) élt az új jogszabályok adta lehetőségével, és példátlan gyorsasággal indítványozta Handó Tündénél az áthelyezést. Az OBH honlapján közzétett adatok szerint Handó Tünde 2012. február 20-án adta ki azt az elnöki ajánlást, amely rendezi a perek áthelyezésénél figyelembe veendő szempontrendszert. Ennek ellenére már február 16-án, hivatalos formában létező szempontrendszer híján, jogorvoslati lehetőség nélkül meghozta döntését a BKV-ügy áthelyezésről.
“Én magam vettem azt észre, hogy semmiféle szabályozás nem volt erről” - Nagyszerű, példás eljárás, csak akkor miért tetszett dönteni már február 16-án a BKV-per áthelyezéséről, amikor a hivatalos szempontrendszer ugye még el sem készült?
“Az első hetekben leültünk az összes fővárosi kollégiumvezetővel, hogy megnézzük a korábbi gyakorlatot, milyen számok alapján döntöttek”. - Nagyszerű, példás eljárás, csak egy apró gondolat: ezeknek a találkozóknak semmilyen írásos nyoma, dokumentuma nincsen. Ki mit mondott? Ki mivel érvelt? Jegyzőkönyv volt esetleg? Na, nem mintha sokat változtatna a dolgokon, hogy mondjuk legalább az érintett ügyvédek kaphatnának erre választ, a közvéleményről nem is beszélve. Nagyon nem is számít már.
Jogi horror történet
A Kúria 2014. május 5-én meghozott végzése ellen jogorvoslatnak nincs helye. Nagy meglepetést mondjuk nem okozott a Kúria döntése annak tudatában, hogy már rögtön a decemberi AB határozat után az OBH (Handó Tünde) közleményben sietett útmutatást adni. Közölték, hogy "az Ab döntésének a bíróságokon ügyáthelyezés folytán még folyamatban lévő eljárásokra közvetlen kihatása nincs". Ha hasonlóságot vélünk felfedezni az eredetileg illetékes Fővárosi Törvényszék január 7-i közleménye, illetve Handó logikája között, ne lepődjünk azért meg nagyon. Az FT szerint "függetlenül attól, hogy az eljárás lefolytatására utóbb alaptörvény-ellenesnek nyilvánított jogszabály alapján", más, azonos hatáskörű bíróságot jelöltek ki, az illetékesség rögzült, így a büntetőeljárást annak a bíróságnak kell lefolytatnia és befejeznie, ahol a tárgyalást megkezdték. Fellebbezési lehetőséget nem nyújtottak az érintetteknek, de egy ilyen “jogi horror történet” (via: Hack Péter) után ezen szinte meg sem lepődtek...
Ennek ellenére elindult egy játék, nyilván a választások miatt pusztán abból a célból, hogy tűnjön minden úgy, mintha egy európai jogállamban élnénk. Függetlenül attól, hogy azért már többen jelezték az utóbbi két évben (nem csak ezen ügy nyomán) hogy komoly problémák vannak a törvényhozó hatalom, illetve a független igazságszolgáltatás relációjában.
Példás gyorsaság
A Fővárosi Törvényszék első, fent idézett állásfoglalásával egyúttal átpasszolta az ügyet a Kúriának. Aki viszont postafordultával válaszolt, hogy csak kellene azért a végzés ellen jogorvoslati lehetőséget nyújtani, úgyhogy legyenek szívesek ezt megtenni. A BKV-per vádlottjai közül többen is éltek a fellebbezési lehetőséggel. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla döntött: hatályon kívül helyezte az FT illetékesség hiányát megállapító, és az iratokat az illetékes bíróság kijelölése végett a Kúriához felterjesztett végzését. Az Ítélőtábla döntése értelmében visszapasszolták az ügyet Kecskemétre azzal az indokkal, hogy Kecskeméti Törvényszéknek is kell a saját, decemberi végzése ellen fellebbezési lehetőséget biztosítania, majd a határozat jogerőre emelkedését követően lehet a törvényszéknek közvetlenül felterjesztenie az iratokat a Kúriához. Ezt Kecskemét gyorsan le is zavarta, tájékoztatójuk alapján az iratokat a lehető leggyorsabban megküldték a Kúriának. Mindezt a választási kampány alatt letudták, nem mintha a közvélemény oly nagyon igényelte volna ezen információkat.
A megelőzés elve
Mindenesetre a választások után azon nyomban beindult a gépezet. Kezdték április végén Sukoróval, most pedig eljutottak a BKV-perig. Bár az AB összesen három alkalommal találta nemzetközi szerződésekkel, illetve Alaptörvénnyel ellentétesnek, hogy Handó eseti döntésekkel tegyen át konkrét ügyeket egyik bíróságról a másikra, a Kúria szerint mind a kijelölő döntés, mind az Alkotmánybíróság eljárása irreleváns. Kizárólag az számít, hogy az ügyet már elkezdték tárgyalni az adott helyszínen, ilyenkor pedig a „megelőzés elve” alapján az a bíróság viszi végig az eljárást, amelyik az első lépést megtette. Irány vissza Kecskemétre!
