Az önként börtönbe vonuló Tóth úr egy napot töltött a Baracskán. Börtönnaplója szerint bent a legpozitívabb dolog az volt, hogy nem tapasztalt rasszizmust. Horváth Évának, a BKV-per vádlottjának nem volt ilyen szerencséje.
Tóth úr, aki nem volt hajlandó kifizetni egy szerinte igazságtalan közlekedési bírságot, kitartott amellett, hogy inkább leüli a 24 órás büntetést. Élményeit úgy foglalta össze: „Nagyon rossz volt”. Azonban kiemelt egy dolgot, amiben pozitívan csalódott:
„A legpozitívabb dolog az volt, hogy sehol, semmilyen nyomát nem tapasztaltam a rasszizmus bármely formájának.”
Horváth Évának, Hagyó Miklós egykori sajtósának nem volt ilyen szerencséje. A bíróságon beszélt az előzetes alatt történt megpróbáltatásairól: Lezsidózták, megfélemlítették, és arra akarták rávenni, hogy főnökeire tegyen terhelő vallomást.
Megtörten beszélt arról, hogy vallása miatt hetente tartottak zárka ellenőrzés. Megjegyzéseket tettek könyveire, szemetet öntöttek a zárka közepére, belekeverve a személyes tárgyait, és „Takaríts zsidó!” felszólítással alázták meg. Sőt azt is mondták neki, hogy ha továbbra is bejön hozzá a rabbi, a törvényes lehetőségeken belül esetleg nem tudják majd megóvni attól, hogy „leessen” az ágyról és megüsse magát. Ennek ellenére Horváth Éva mégis vállalta hitét.
Horváth Évát meggyanúsítása után hónapokkal, Hagyóval egy időben vették őrizetbe. Előzetes letartóztatását az azóta alkotmánybíróvá emelt Szívós Mária rendelte el. Rendőrségi kihallgatásán elmondta, hogy nem tud Hagyó Miklósra olyan terhelő vallomást tenni, amit bizonyítékokkal alá is tud támasztani, vagy ténylegesen igaz is lenne. A BRFK-s nyomozók egyike azonban erre azt mondta, hogy akkor mehet vissza az előzetesbe, és majd a 6 hónaposon találkoznak.
