Hála a magasságos internetnek én pont az ellenkezőjét láttam. Meg rajtam kívül több milliónyian szerte a civilizált világban. És nem tudok azóta sem mást nézni. Abba a generációba tartozom, akiknek az apjuk magyarázta el 1989 decemberében a tv-képernyő előtt, hogy kik azok a bácsik, akik lőnek a tetőkről, és kik azok, akik a golyókat kapják odalenn a téren.
Lassan már nem éri meg karaktereket sem vesztegetni a közszolgálati média témájában. Annyi mindent láttunk itt már az utóbbi három évben, felsorolni is nehézkes. Karcos is lett a combom környéke, annyiszor nyílt ki a bicska a zsebemben, de a sebek behegednek, az agyad meg hozzászoktatod az újkori néphülyítéshez. Néha még szánod a hírolvasókat remélve, hogy legalább megszedik magukat közben, és nem aprópénzért csinálnak magukból nap mint nap hülyét. Nyilván ott is családos emberek dolgoznak, el kell tartaniuk gyereket, nagymamát, kutyát-macskát. És itt ne az R. Kálmánokra (fülkeforradalom előtti nevén szigorúan ph...Philip) gondoljanak, akik régóta mesterfokozatot szereztek egy párt fényesösvény fakultációján. Szóval ne ragozzuk tovább, van az a pénz, amiért korpás az ember haja, főleg ha bérből, fizetésből élő közszolga vagy.
Miért is ragozom ezt még mindig? Lerágott csont a történet, én pedig megint csak a karaktereket vesztegetek olyanokra, akik nem érdemlik meg már a komolyabb kritikát sem. De tegnap történt valami, ami mellett nem lehet elmenni.
Itt már nem arról volt szó, hogy eltussolják, átírják vagy saját maguk fazonjára szabják a belpol híreket. Nem, ez itt már kőkeményen egy szomszéd országban zajló véres eseménysorozat ügyetlen meghamisítása, nyilván az észak-koreai állami hírügynökségtől vett lecke szellemében. Volt szerencsém végighallgatni a Kossuthon az ukrajnai események tálalását tegnap délután:
"Nem csitulnak az indulatok Kijevben. Orvlövészek lövik a rendvédelmi erők tagjait az egyik szálloda tetejéről. A rendvédelmi szervek megkezdték a terroristák felkutatását és ártalmatlanná tételét.”
Hála a magasságos internetnek én pont az ellenkezőjét láttam. Meg rajtam kívül több milliónyian szerte a civilizált világban. És nem tudok azóta sem mást nézni. Abba a generációba tartozom, akiknek az apjuk magyarázta el 1989 decemberében a tv-képernyő előtt, hogy kik azok a bácsik, akik lőnek a tetőkről, és kik azok, akik a golyókat kapják odalenn a téren. Sokan emlékeznek az olvasók közül a romániai eseményekre, ugye? És akkor még egy állami tv volt kishazánkban, nem voltak kamerák, okostelefonok, internet meg alternatív valóság. Mégis korrektebben tálalták az eseményeket mint ma, 25 évvel, meg egy demokratikus rendszerváltással később. Bravó közszolgálat, bravó Kossuth Rádió, bravó Philip, bravó Viktor!
