A C.C. Soft-os meghallgatás vélhetően már olvasóink számára is egy kissé unalmas. De akadtak itt azért érdekes részletek, amiket most csütörtökig nem hallottunk az I/14-es vádpont tárgyalása során.
A csütörtök tárgyalási nap tételmondata mindenképpen az volt, amikor egy ügyvédi kérdésre a tanú közölte: semmilyen nyomást nem gyakorolt Hagyó Miklós Balogh Zsoltra a szerződéssel, illetve a pénzügyi teljesítéssel kapcsolatban.
N. Gábor mai napig a közlekedési vállalatnál dolgozik, vezető beosztásban. Az utastájékoztató rendszer kiépítésének, beüzemelésének idején Balogh Zsolt a közvetlen főnöke volt.Több meghallgatott tanú nevezte már zavarosnak, háborús időszaknak a 2007-es évet, amely alapvetően a nagy átalakításokról, hatékonyságnövelésről szólt. N. Gábor augusztustól dolgozott az újonnan létrehozott beruházási főosztályon, amelynek Balogh Zsolt volt a vezetője. Novembertől pedig N. Gábor lett a részleg vezetője, miután a negyedrendű vádlott műszaki vezérigazgató-helyettes lett.
Meghallgatása során világossá tette, hogy ilyen jellegű utastájékoztatási rendszer, amely real-time képes adatokat szolgáltatni az utasok számára, amely dinamikus adatállománnyal dolgozik, még nem készült a BKV-számára. Nem volt kialakult gyakorlat arra, ahogy ő fogalmazott: nem volt egy bázisprojekt, amely mintául szolgált volna az ügymenetre nézve. Szerinte az a Thales, amellyel a nyertes pályázónak együtt kellett volna működnie az adatállomány összekapcsolásában, nem volt túl konstruktív. És igen, ennek jelentős szerepe lehetett abban, hogy a szerződést mind a műszaki, mind az anyagi oldalán módosítani kellett.
Már több írásunkban is utaltunk arra a vitatott kérdésre, miszerint a pályáztatás során a BKV-nak nevesíteni kellett volna-e a Thales-szel való együttműködést, vagy sem? N. Gábor szerint a biztosító berendezésből kinyerhető adat minőségére vonatkozó passzust bele kellett volna írni a műszaki tartalomba, mert ezzel elkerülhető lett volna az a szituáció, hogy a C.C. Soft és a Thales között nem jött létre együttműködés.
Kiderült az is, miért LCD tévéket, és miért nem LCD kijelzőket telepített a C.C. Soft. A tanú rávilágított arra, hogy a BKV értékesítési szakterülete fogalmazott meg olyan igényeket, hogy a kijelzők marketing célokra is használhatóak legyenek, ezáltal bevételt termeljenek a vállalatnak. Ehhez pedig színes LCD tévék kellenek, amelyeknek ugyan kevesebb az üzemideje, de a vállalkozó a jótállási idő meghosszabbításával kompenzálta volna az üzemóra csökkenését.
Kérdésre válaszolva azt is kifejtette, hogy volt nyomás felülről a projekt kapcsán. Minél hamarabb be kellett üzemelniük a rendszert, és a vállalásokat a C.C. Soft részéről keményen be kellett tartatni. Hogy az utastájékoztatás miért produkált újra és újra hibákat, azt szerinte a rendszer szoftveres részében kell keresni. A cég részéről a hibajavítások rendszeresek és lelkiismeretesek voltak. Arra a kérdésre, hogy a BKV későbbi vezetése a felmerülő hibák okán - a garanciális idő lejárta után - miért nem indított polgári pert a cég ellen, nem tudott érdemben válaszolni.
A vádpont kapcsán még nem hallgatták E. A.-t, a C.C. Soft vezetőjét, aki annak idején hiába jelentkezett a rendőrségen, hogy tisztázza a vádakat. Akkor nem vettek róla tudomást, de a bíróság már beidézte tanúnak. Biztosak lehetünk abban, hogy az ő meghallgatása érdemi előrelépést fog hozni.
