Véget ért a BKV-per bírósági szakaszának első része. A nyári ítélkezési szünetet mi is igyekszünk kihasználni, hogy megvizsgáljuk a kétségtelenül az évtized legnagyobb érdeklődéssel kísért perének hátterét.
Az ügy tárgyalási szakaszában a legnagyobb vihart az kavarta, hogy a vádlottak és tanúk egymás után vonták vissza vallomásaikat. Közülük sokan arra hivatkoztak, hogy a Budapesti Közlekedési Vállalat és a főváros egyes korábbi vezetői ellen folytatott nyomozás során 2009-ben hatósági visszaélések történtek.
Mesterházy Ernő, Demszky Gábor főpolgármester egykori főtanácsadója úgy nyilatkozott, hogy ellene "koncepciós, súlyosan törvénysértő eljárás zajlik, ami kizárólag politikai, emberi, és anyagi ellehetetlenítését szolgálja". Kijelentette, hogy 11 órás kihallgatásáról mindössze kétoldalas jegyzőkönyv készült. Kifogásolta, hogy megalázóan viselkedtek vele, és felajánlották, hogy amennyiben terhelő vallomást tesz Hagyó Miklós, korábbi főpolgármester-helyettes ellen, akkor eltávozhat az őrizetből.
Antal Attila volt BKV-vezér is rendőrségi nyomást emlegetett. Elhangzott, hogy vallomásai a nyomozóhatóság elvárásai alapján születtek meg, amik nem szakmai ügyekről szóltak, hanem a vádlott-társairól. Mivel el akarta kerülni az előzetes letartóztatást, a jegyzőkönyveket is megengedte a nyomozók elvárásaihoz alakítani. A tárgyalás során Antal bocsánatot is kért Hagyó Miklóstól, Mesterházy Ernőtől és Demszky Gábortól, amiért ilyen módon tett vallomást.
Balogh Zsolt, aki szintén vezérigazgató volt a cégnél, visszavonta azt a vallomását, amely perdöntő lehetett volna. Kijelentette, hogy a nyomozás során nyomást gyakoroltak rá, és a sajtónyilatkozatai - amiket arról a bizonyos Nokia-dobozos megvesztegetésről tett - szintén csak azt a célt szolgálták, hogy elkerülje a letartóztatást. Volt olyan eset, hogy négy nyomozó úgy hallgatta ki, hogy mindössze egy ügyvédjelölt volt a helyiségben. A tárgyalási szakaszban szó szerint így nyilatkozott: "Nem vagyok hős. Nem akartam mást, csak hazamenni".
L. Ottó, Hagyó egykori sajtósa arra panaszkodott, hogy bár a vizsgálatok során mindenben együttműködött, a házkutatás után közölték vele, hogy sok cuccot vigyen magával, mert sokáig lesz bent. Egy későbbi kihallgatás előtt Budapest belvárosában, a kocsija mellett pórázra kötötték, és egy órán keresztül így váratták az utcán.
R. Miklós, korábbi vezérigazgató-helyettes arról számolt be, hogy vallomástételét a hatóság irányította. Mint mondta, "a liftben, a folyosón, de soha nem a hivatali helyiségben", többször elmondták neki, hogy előzetes letartóztatása rövidítéséért kire és mit kell vallania. Úgy nyilatkozott, hogy ezt kényszervallatásként élte meg. Kifogásolta, hogy a kihallgatásokról sem képi, sem hangfelvétel nem készült.
Z. Tibor volt osztályvezető azt kifogásolta, hogy a televízióban előbb mondták be letartóztatását, mint, hogy őt tájékoztatták volna róla, és 51 napos előzetes letartóztatása alatt nem vehette fel a kapcsolatot három kisgyermekével és feleségével.
H. Éva, aki szintén Hagyó sajtósa volt, elmondta, hogy az előzetesben lezsidózták, megfélemlítették, és arra akarták rávenni, hogy főnökeire tegyen terhelő vallomást. A rendőrségi kihallgatás során kijelentette, hogy nem tud Hagyó Miklós ellen bizonyítékokkal alátámasztott vallomást tenni, erre azt a választ kapta, hogy akkor mehet vissza újabb hat hónapra az előzetesbe.
Nem csupán a vádlottak, a tanúk is rendőrségi nyomásra panaszkodtak. Antal Attila korábbi titkárnője elmondta: úgy tette vallomását, hogy a nyomozók diktáltak neki, és a nyomozó fogalmazványát írta alá, mint jegyzőkönyvet, amelyben olyan kifejezések voltak, amiket nem is használt. A 3-4 órás kihallgatásról itt is mindössze kétoldalas jegyzőkönyv készült. P. Jánosnak azt ígérték, hogy egy másik, folyamatban lévő ügyében befolyásolják a bírót és a nyomozást, ha aláírja egy magánnyomozó véleményét, elismerve azt saját vallomásaként. Hagyót le fogják tartóztatni, ez már eldöntött tény, kell a vallomás - mondták neki, és állítása szerint egy összeollózott terhelő vallomást írt alá, pedig az ügy szereplőit nem is ismerte. Egy másik tanú P. Jánosra hivatkozott, mikor kijelentette, hogy nem a rendőrség, hanem tanú-társa hívta be telefonon vallomást tenni.
Sz. György egy másik - repülőtéri vesztegetésként ismert - ügyben állt bíróság előtt, de gyanúsítotti kihallgatásakor arra akarták rábírni, hogy tegyen vallomást a BKV-perben. Ügyvédje távozása után egy sötét szobában kérték arra, hogy tegyen vallomást Hagyóra, és hamarosan kiengedik Sz. ekkor már kilenc hónapja volt előzetesben, véleménye szerint ennek az volt az oka, hogy kiszolgáltatott helyzetben érezze magát, és terhelő információkat adjon át más személyekről.
http://www.stop.hu/belfold/meghokkento-tenyek-a-bkv-ugy-nyomozasarol/1168087/
