Ami akkor bűn volt, hozzá nem értés vagy felesleges kiadás, az most szükséges beszerzés, szakértői és előremutató beruházás. Picit néha magasabb költséggel, de hát édes istenem, van ilyen. Csak ne a komcsik csinálják meg!
Na csak röviden, hogy ne untassuk a BKV-per kapcsán esetleg túltájékoztatott olvasót sem. Persze tudjuk mi jól, hogy kevés ilyen van. Mert hosszú, sokrétű, és régen volt. Csak hát azok a fránya részletek, amelyek néha elvesznek a nagy egészben mindig szolgálnak valami újjal, valamivel, ami más megvilágításba helyezi a nagy egészet.
Szeptember óta több tanú szólalt meg az AAM Zrt. tanácsadói szerződései kapcsán. A vád szerint az első, szükségtelen tanulmányt a BKV rendelte meg az AAM Zrt.-től ötvenmillió forintért, holott a vádhatóság szerint ezt a városházának kellett volna kifizetnie. A vádirat szerint Hagyó 2006. december végén utasította Antal Attila akkori BKV vezérigazgatót, hogy ezt az elemző munkát számára az AAM Zrt.-vel végeztesse el. A vádiratból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy a vádhatóság azt rója-e Hagyó terhére, hogy a szerződés ellenértékét más forrásból kellett volna kielégíteni, vagy hogy a szerződés megkötése önmagában volt szükségtelen. Az már nem kérdés, hogy az első rendű vádlott nem utasította Antal Attilát a szerződés megkötésére. Ezt maga Antal ismerte el majd egy éve Kecskeméten, ahogy azt is, hogy milyen nyomásra tette a Hagyóra terhelő vallomását. Ahogy lassan az sem kérdés, hogy szükséges volt-e az AAM részvétele a 4-es metró projektben.
Merthogy bíróság előtt a tanúk egytől-egyig azt erősítik meg, hogy igenis szükség volt a projektmenedzser cég bevonására. Legutóbb a kedden meghallgatott egykori DBR projektigazgató állt elő az egymilliárd eurós számmal. Mármint hogy az AAM munkájának is köszönhetően ennyit sikerült lehívni az EU kohéziós alapjából amellett, hogy több tízmilliárd forintnyi összeget takarítottak meg annak kapcsán, hogy koordinálta a beruházást a tanácsadó cég. Kis magyar abszurd, hogy míg az ügyészség azt próbálja bebizonyítani, hogy a cég felesleges munkát végzett sok pénzért, addig az általa is beidézett tanúk ennek folyamatosan az ellenkezőjét támasztják alá. Arról nem is beszélve, hogy mint az kiderült a meghallgatások során, az AAM a múltban és a jelenben is olyan munkákhoz ad szakértői támogatást, mint a paksi atomerőmű bővítését szolgáló Lévai-projekt. Ami nem azt bizonyítja, hogy nem értenek hozzá, ahogy az sem, hogy a Miniszterelnökség is a megrendelőik között van. És a sort lehetne folytatni: MNB, MVM és egyéb központi közigazgatási szervek.
Egyébként ez a kettősség az egész ügyre jellemző, nem csak erre a vádpontra. Lehetnek azok kommunikációs szerződések, marketing költségek vagy utastájékoztató rendszerek. Ami akkor bűn volt, hozzá nem értés vagy felesleges kiadás, az most szükséges beszerzés, szakértői és előremutató beruházás. Picit néha magasabb költséggel, de hát édes istenem, van ilyen. Csak ne a komcsik csinálják meg! Ők úgy sem érdemesek arra, hogy a nemzeti színű szallagokat vágdossanak át frissen átadott nagyberuházásokon. Majd azt mi tudjuk!
