Rossz az, aki rosszra gondol - tartja a mondás. Vállalom, nincs mese. Egy dologra tudok gondolni, hogy sürget az idő. Elvégre már a Selmeczi Gabriella is rámászott a BKV-ügyre a maga szolid módján. Nincs mese, cselekedni kell, csinálni kell, még ha újabb jogi nonszenszek elé is nézünk a közeljövőben.
Azt mondta még decemberben a nagyságos asszony a BKV-per kapcsán:
“A korrupció bűncselekmény, aki pedig bűncselekményt követ el, annak börtönben a helye, méghozzá minél hamarabb. Ezért az emberekkel együtt nagyon csalódottak lennénk, ha az ügy még tovább húzódna". (...) a Fidesz azt várja, hogy a bűnözők minél előbb a rács mögött végezzék.”
Szép gondolat, ha három éve mélykómában lettem volna még talán támogatnám is a centrális erőtér ilyetén jellegű próbálkozását. De mivel nem voltam, csak arra tudok gondolni, hogy meg kell várnunk, míg a Közgép még több fegyintézetet épít a rendszer ellenfelei számára. Mivel mással lenne magyarázható ez a helyzet, azon kívül persze, hogy a szenátor asszony bármit felolvas, amit elé tesznek. Csak röviden: a kétharmad joggal való gyurmázása miatt nincs még például első fokú ítélet a BKV-perben. És úgy néz ki, nem is lesz még egy ideig.
Mint már korábbi anyagainkban utaltunk rá, a Fővárosi Törvényszék hétfőn büntetőkollégiumi tanácselnöki értekezletének állásfoglalása alapján azt közölte, hogy annak a bíróságnak kell lefolytatnia és befejeznie a büntetőeljárást, ahol a tárgyalást eredetileg megkezdték. Függetlenül attól, hogy az ügyáthelyezés miatt eljáró törvényszékek megállapították az illetékességük hiányát. Hozzátették továbbá, hogy a szakmai értekezlet döntése nyomán a visszaküldött ügyekben a Fővárosi Törvényszék meg fogja állapítani az illetékességének hiányát, és az eljáró bíróság kijelöléséről a Kúria dönt. Állásfoglalásuk alapján ugyanis két különböző ítélőtáblához tartozó törvényszék közötti összeütközés esetén a Kúriának kell döntenie. Nevesítsük tehát: a Kúriának kell döntést hoznia a bíróság kijelöléséről a Sukoró-ügyben, valamint Hagyó Miklós és 14 társa büntetőperében is.
Kónya István, a Kúria elnökhelyettese ezután azt mondta a Magyar Hírlapnak: határidőt a törvény ugyan nem szab, de a Kúria nyilvánvalóan haladéktalanul határoz annak érdekében, hogy ne akassza meg az adott büntetőeljárásokat. Másnap az MTI-nek nyilatkozva az elnökhelyettes azt is kiemelte, hogy még egy ügy sem érkezett a Kúriára. Ha viszont a Fővárosi Törvényszék meghozza a végzéseit, és beszerzik az ügyészi indítványt, akkor a Kúria a törvényi szempontok alapján azonnal dönt. Kónya hozzátette: a Kúria által majdan kijelölt bíróság vagy folytatja, vagy elölről kezdi az ügyet. Ha ugyanis olyan bíróság kap meg egy ügyet, amely azt nem tárgyalta korábban, akkor új ügyként kell kezelnie. Nagyszerű. Egy platformra kerültem végül Selmeczi Gabriellával: én is nagyon csalódott vagyok.
No, akkor vegyük sorba a problémáimat ezzel kapcsolatban. Először is: nem vagyok jogász, de a megsemmisített rendelkezéseket nem úgy kellene tekinteni, mintha érvényesen létre sem jöttek volna? Tehát már eleve nem is lehetett volna az ügyeket áthelyezni. Ha nem lehetett, akkor miért érvel az FT amúgy ebben nem illetékes (döntést, határozatot nem is hozható) büntető kollégiuma a BKV-per esetében Kecskemét, Sukoró kapcsán meg Szolnok mellett? Persze nem csak én nem értem. Bárándy Péter szerint szembemegy az Alkotmánybíróság döntésével, és sérti az eljáró bírák mérlegelési kompetenciáját a Fővárosi Törvényszék állásfoglalása. Megítélése szerint Alkotmánybíróság határozata teljesen egyértelmű. Ezalapján pedig elmondható, hogy eddig nem a törvényes bíró járt el ezekben a perekben. A törvényes bíróhoz való jog sérelme pedig nem illetékességi, hanem alkotmányossági kérdés, mivel nemcsak az alaptörvény, hanem nemzetközi szerződéseink sérelmét is kimondta az ügyben a testület. Fleck Zoltán jogszociológus a döntés kapcsán a Népszavának azt mondta: eleve nonszensz, hogy a Fővárosi Törvényszék állásfoglalásával lényegében előre megmondták, hogyan fognak egyes eljáró bírák dönteni, pontosabban hogyan kell dönteniük. Kiemelte: az utasítás alkotmánysértő is, hiszen szembemegy az Ab döntésével. Utóbbi alapján ugyanis egyetlen egy módon dönthet egy eljáró bíró: az eredeti bíróság illetékességét állapítva meg az áthelyezett perek esetében. Minden más döntés ugyanis az Ab-határozattal ellentétes lenne.
