„Eztán Balogh Zsolt lett a megbízott vezérigazgató, aki szintén nem esett kívül Hagyó érdeklődési körén. Olyannyira nem, hogy Baloghnak többek szerint külön telefonja volt a főpolgármester-helyetteshez (egy Nokia), amelyen két csippanás jelezte a főnök hívását.”
„Kocsis kinevezése volt Hagyó első nagy buktája. Ő a nokiás Baloghot szerette volna. Tudhatta, Kocsis nem az a mobilos típus. Vagy legalábbis más a szolgáltató.”
A BKV-per momentumait ismerő olvasók számára valószínűleg nem különösebben meghökkentőek a fent idézett cikk gondolataiban kiemelt jelzők, mivel Balogh Zsolt neve és a Nokia kifejezés sokszor, sok helyen hangzottak el egy mondaton belül az elmúlt években. Felvetődik hát a kérdés, miért emeltük ki mégis, miért tartottuk érdemesnek azok hangsúlyozását!?
A válasz egy dátumban rejlik. Az idézett cikk ugyanis 2009. szeptember 25-én jelent meg a 168 óra című hetilapban „Mit tud Hagyó Miklós?” címmel, amelyben az újságíró azt fejtegeti, hogyan vált Hagyó az MSZP és egyben Budapest erős emberévé. Ez ugye azért érdekes, mert Balogh Zsolt ominózus „nokiás dobozos” kijelentése elsőként a 2010. március 06. napján, a Magyar Nemzet című napilapban megjelent interjúban tűnt fel, ami „Nokia-dobozban adtam át pénzt Hagyónak...” címmel jelent meg. Tehát a fent idézett cikk írója már fél évvel az ominózus nyilatkozat megjelenése előtt „nokiás Balogh”- ként említette meg az ex-vezérigazgatót.
Mielőtt rátérnénk az ezzel kapcsolatos jogosan felvetődő kérdésekre, jegyezzünk meg még egy a dátumokhoz kapcsolódó érdekes adalékot: Balogh legközelebb 2010. március 07. napján a HírTV-nek adott interjújában beszélt a nokiás dobozról. Ugyanezen év április 11. napján került sor az országgyűlési választások első fordulójára. Balogh tehát öt héttel a választások előtt, a teljes magyar média előtt vádolta meg Hagyót, mint szocialista politikust, úgy, hogy nyilatkozatot csak a jobboldali érdekeltségű médiumoknak adott. Interjúiban egymásnak ellentmondó információkat közölt, állításai még a legkisebb részletekben is ellentétben állnak a nyilvánvaló tényekkel.
Bár ez a momentum sem meglepő már Balogh néhány hete tett vallomása fényében, amelyben kifejtette, hogy nyomozati vallomásait nyomás alatt tette, sőt, a sajtóban is azért nyilatkozott, hogy elkerülje a börtönt. Nem akart mást, csak hazamenni.
Nos, ne térjünk el az eredeti tárgytól, lássuk a kulcskérdést: vajon érdekében állt valaki(k)nek egy jól megkomponált koncepciós eljárás keretében, az újságírót marionett bábuként irányítva, jó előre előkészíteni a terepet vagy csupán a véletlen műve, hogy ezt az akkor még elhanyagolható momentumot hangsúlyozta, és Balogh későbbi zavarában merítette ebből gondolatait hazug nyilatkozataihoz?
