Meglepő megállapításokat tett a Harmadik hatalmi ágról című, a Kapuban megjelent írásában Kondor Katalin, a Magyar Rádió volt elnöke. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének igazságszolgáltatás területén elkövetett dúlása nagy vihart kavart annak idején itthon, és külföldön is.
(Handó Tünde - a kép forrása: Handó tünde, vigyázz, mit kívánsz!)
De ennyire pontosan, ennyire kritikus hangnemben leírni - még ha vigyáz is magára, hiszen utal arra, hogy ezeket a hibákat jogászok tapasztalatai alapján állította össze - ezt a folyamatot tőle legalábbis nem vártuk volna. Hiszen sok mindent el lehetne mondani a Magyar Rádió elnöki pozícióját 2001-től 2005-ig betöltő Kondorról, de hogy közel állt a Fideszhez, és magához Orbán Viktorhoz, bizton állíthatjuk. Orbán első kormányzati ciklusában szerdánként interjút adott az akkor még adófőszerkesztőként tevékenykedő Kondor Katalinnak, és ezen magasröptű beszélgetéseket díszes kötetben ajánlották a fél országnak.
Nyilván azóta sok víz folyt le a Dunán, a hangsúlyok is mások lettek (vagy lehetnek, a fene se tudja már hogy állnak az erőviszonyok a centrális erőtérben). Annyi bizonyos, hogy a holdudvarba tartozó értelmiségitől ilyen kemény összefoglalót én legalábbis személy szerint nem vártam.
Nézzük, mit állít Kondor Katalin!
“2010-ben a Fidesz-KDNP megérdemelten ⅔-os többséggel került hatalomra, és fogott hozzá az az ország átalakításához. E tevékenységének egyik, ha nem legnagyobb tévedése, amit a bírói karral művelt (az ügyészek, közjegyzők, végrehajtók hasonló sorsa az előbbiek következménye). Alaposan feltehető, hogy tette ezt azért, mert nem volt megelégedve az ítélkezés időszerűségével, és esetenként az érdemi döntésekkel sem. Úgy gondolta - motivált tanácsadói közreműködésével - hogy az eddigi vezetői generáció eltávolításával, és a saját kádereinek helyükbe ültetésével ezen változtatni tud.”
Na mármost a cikk elején általános tényállításként Kondor maga is kimondja:
“az igazságszolgáltatás, nevezetesen a bírói hatalom, a harmadik hatalmi ág akkor volt kitéve veszélynek, ha útjába került a hatalom érvényesítésének, mert annak természete, hogy szolgálóleányává kívánja tenni a hatalmi ágakat.”
Korrekt. Pontosan ez történt 2010-től kezdődően.
Persze hozzáteszi, hogy a hazai liberális oldal a Hornék által létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanács megalakítása után támadni, illetve lejáratni igyekezett a bíróságokat (eljutunk a személyek végére Gyurcsányig). Magyarul minden hatalom megpróbálja ezt, a hazai baloldal is megpróbálta….De emellé kiemeli:
“ekkor még a Fidesz, ellenzékben lévén, a bíróságok védelmére kelt.”
Mi történt a hatalomátvétel után? Pontosabban mi volt a legnagyobb hiba?
A bírói kar leépítése, amit a motivált tanácsadók közreműködésével a saját kádereinek pozícióba helyezésével ért el. És ki zavarta le az átalakítás érdemi részét? Az újonnan létrehozott OBH elnöke, Handó Tünde.
Nyilván megérne egy-két gondolatot az, hogy kik lehetnek azok a motivált tanácsadók, és miért is motiváltak. De ne ragadjunk le a részleteknél. Idézzük inkább szó szerint a legfontosabb megállapításokat Handó Tündéről:
“Hiba volt a miniszterelnök családi barátját kineveztetni az OBH élére, úgy, hogy a parlamenti szavazáson az ellenzék részt sem vett, és így is csak pár szavazaton múlott megválasztása. Hiba volt, mert az általános vélemény szerint,
egyénisége miatt alkalmatlan a kontroll nélküli teljhatalomra,
mert alatta a Hivatal fluktuációja eddig nem látott méreteket öltött, s ez a működését nehezíti,
mert aki éjjel küld munkatársainak e-mail-ben utasítást reggeli teljesítésre, az nem helyesen jár el,
mert aki alkalmasint konfliktushelyzetben vagy csupán nemtetszésétől indíttatva hisztérikusan viselkedik, a munkahelyi környezetet teszi elviselhetetlenné,
mert vele szemben a társszervek vezetői a fentiek miatt fenntartással vannak, és ennek következtében az egész rendszerre hátrányosan hat a működése,
mert aki az idősebb generációt negligálja, és eltávolításukon munkálkodik, az kárt okoz a szakmának,
mert akit korábban azért nem neveztek ki pályázati kérelme ellenére OIT vezetőnek, mert alkalmatlannak tartották, az nem elfogulatlan,
mert aki a látszatra sem adva, megjelenik a kiválasztott jobboldaliak nyilvános rendezvényén - amit egyik elődje sem engedett meg magának - az politikai elfogultságát bizonyítja.
Akkor összegezzük a jogászok tapasztalatait mi is:
Kontroll nélküli tejhatalom, fluktuáció (fordítsa le magában mindenki bátran), éjjeli érkező utasítások e-mailben (hová rakjuk a politikailag kényes ügyeket, ki a tuti bírónk), hisztérikus viselkedés, alkalmatlanság, és politikai elfogultság még a látszatra sem adva. Még valamit esetleg? Ja, kilenc évre kinevezve!
“Hiba volt tehát őt a bírói karra ráerőltetni annak ellenére is, hogy a miniszterelnök az ő személyében látta a garanciát elvárásainak végrehajtására.”
- összegez végül Kondor Katalin. Itt gyorsan feltenném a kérdést, mielőtt Montesquieu forogni kezdene a sírjában: miniszterelnöki elvárás végrehajtásra a független igazságszolgáltatással szemben? Az már milyen? Persze tudjuk, ne legyünk naivak. Van. Pontosabban mindig lesz, még egy esetleges kormányváltás után is. És mit tud kezdeni egy nem kétharmados hatalom az Orbánék által kiagyalt, és Handó által tökéletesített rendszerrel? Nagyjából semmit, ha demokrata akar maradni.
