A közelmúltban a Galamus-csoport jóvoltából egy olyan tanulmány látott napvilágot, amely igen kimerítően, tudományos jelleggel dolgozza fel a Hagyó-ügy, vagyis a BKV-per jogi problémáit és az eljárás ellentmondásait.
Blogunk felületén a hosszú, majd 90 ezer karakteres dolgozat legfontosabb megállapításait több részben, szemelvényekben tárjuk az olvasóközönség elé. Terítéken lesz a vádirat, a vádelvvel kapcsolatos követelmények, a nokia doboz bizonyítottságával kapcsolatos problémák, a BKV belső vizsgálatának részletei, illetve a megannyi ellentmondás, amely az egész ügyet végigkíséri. Sorozatunk hatodik része a lényeggel, illetve az egész ügy origójával, a nokia doboz állítólagos átadásával foglalkozik..Készüljenek, kedves olvasók! Hosszú lesz, de sokatmondó. Ismét felhívjuk a figyelmüket a tényre, hogy L. M.-et, akiről a szövegben oly sokszor szó lesz, soha nem hallgatta meg a rendőrség..
.jpg)
1.) A vádiratban szereplő II. vádpont 2. bekezdése szerint a Synergon Nyrt. 2007. december 6-i szabálytalan teljesítési igazolás nyilvánosságra hozatalával való fenyegetés, emellett az I. rendű vádlott által folyamatosan tanúsított erőszakos, zsarnoki viselkedés egyaránt félelmet keltett Balogh Zsoltban, ami arra késztette, hogy Hagyó Miklósnak jogtalan előnyként 2008-ban és 2009-ben évente 15 millió forintot juttasson.
Balogh Zsolt a 2010. február 24-i gyanúsítotti kihallgatásán a következő vallomást tette: ,,Hagyó üvöltve arra utasított engem, hogy Mesterházy Ernőnek vigyem át a pályázatomat.” Ebből a kijelentésből arra lehet következtetni, hogy Hagyó Balogh Zsolt vezérigazgatói kinevezését támogatta.
A II. rendű vádlott, Mesterházy Ernő nyomozati vallomásaiban ezzel szemben cáfolta az előbbi állítást.
Emellett a fenti kijelentésnek ellentmond a IV. rendű vádlottnak egy másik alkalommal, 2010. július 6-án tett vallomása, amelyben ez hangzott el: ,,Korábban én Hagyó úrtól még olyan utasítást kaptam, hogy támogassam Kocsis úr kinevezését. Nekem magába a kinevezésbe nem volt beleszólásom, ez arról szólt, hogy szakmailag meg kellett néznem az ő pályázatát, még mielőtt beadta volna, hogy az esetleges hibákat, félreértéseket kiszűrjem.”
Hagyó Miklós a IV. rendű vádlott vallomására tett észrevételében határozottan tagadta, hogy Balogh Zsoltot akár Kocsis pályázatában való segítségnyújtásra, akár arra utasította, illetve kérte volna, hogy saját pályázatát vigye át Mesterházy Ernőhöz. Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy Balogh két alkalommal tett vallomása ellentmond egymásnak.
2.) A 2011. március 30-án történt kihallgatáson a IV. rendű vádlott a következőket állította:
,,Lelovics szobájában átadtam a pénzt Hagyónak, majd visszamentem Horváth Éva irodájába. Éva csak annyit kérdezett tőlem: Minden rendben? Én valami kitérő választ adtam, talán azt, hogy: Persze. Majd én is eljöttem. Elöljáró: Nyilatkozzon, hogy miért adott Horváth Éva kérdésére kitérő választ, hiszen mint mondta, Horváth Éva többször is figyelmeztette, sőt utasította arra, hogy Hagyó Miklósnak a 15 millió forintot át kell adnia. Gyanúsított: Mert menekülni akartam az egészből. Egyszerűen nem akartam erről beszélni sem. Szégyeltem és szégyellem a mai napig, hogy idáig csúsztam.”
Ellentmondás fedezhető fel az előbbi vallomás és a IV. rendű vádlottnak a média számára tett nyilatkozatai között. A nyomozás során tett fenti vallomása szerint mély szégyenérzet töltötte el a tettei miatt, ennek ellenére önként állt a legszélesebb nyilvánosság elé, és egy országos napilapban, valamint egy TV-csatorna esti műsorában adott interjúban olyan kijelentéseket tett, amelyek valóságtartalmát a bírósági tárgyaláson már saját maga cáfolta meg. Ha figyelembe vesszük a kihallgatásának körülményeire vonatkozó állításait, a bíróságon tett vallomásait, akkor bizonyos szempontból, elsősorban lélektanilag, érthetőnek tekinthetjük magatartását. Ezzel szemben nehéz rájönni, hogy vajon mi motiválhatta őt arra, hogy erős szégyenérzete ellenére vállalja a nyilvános vallomással járó rendkívül súlyos lelki terhet, amely az erkölcsi és jogi megbélyegzés veszélyét hordozza magában.
3.) Balogh nyomozati vallomásában a tényállásban szereplő zsarolással kapcsolatban több alkalommal a következő kijelentést tette: ,,Hagyó Miklós határozottan azt mondta, hogy ha nem adom át neki ezt az összeget, akkor ellehetetlenítenek a C.C. Soft 2007. év végi teljesítésigazolásának aláírása miatt.”
Ennek teljes mértékben ellentmond az tény, hogy Balogh Zsoltnak az egész projekt vezetésében, tehát a szerződéskötés előkészítésében, lebonyolításában, a vállalási összeg emelésében betöltött szerepéről nagyon sokan tudtak, éppen úgy, ahogy arról is, hogy a C.C. Soft Kft. 2007. december 6-án kelt teljesítési igazolását ő írta alá. Tehát mindez okiratokkal is bizonyíthatóan köztudomású, közismert tény volt vezetői és szakmai körökben. Ezért ez olyan tény, amelynek a nyilvánosságra hozatala teljesen alkalmatlan arra, hogy a bárkiben is a legkisebb félelmet keltse. Ezt bizonyítja a BKV Belső Kontroll Igazgatóságának 2. számú vizsgálatáról készült jelentés is, amely egyértelműen rögzíti, hogy: ,,A projekt lebonyolításának ügyintézője, gazdája az igény jelentkezésétől, a versenyeztetésen, a szerződésen és a szerződésmódosításon át a teljesítés igazolásáig és a számlák kifizetésének engedélyezéséig Balogh Zsolt beruházás lebonyolító irodavezető, a későbbiekben beruházási főosztályvezető, majd műszaki vezérigazgató helyettes, illetve általános és műszaki vezérigazgató helyettes volt.”
4.) Az ellehetetlenítéssel való fenyegetés mellett Balogh Zsolt nyomozati szakaszban tett vallomásaiban több alkalommal tett arra utaló kijelentéseket, amelyek szerint Hagyó Miklós ellentmondást nem tűrő, diktatórikus vezetési stílusával őt állandó félelemben tartotta, és úgy érezte, hogy ha nem engedelmeskedik neki, akkor nem csak az egzisztenciája kerül veszélybe, hanem az élete is. Az erre utaló vallomásai között szintén több ellentmondás található. Az egyik kihallgatása alkalmával az alábbiakat vallotta:
,,Engem megtört az, hogy egyrészt egzisztenciálisan tönkre tehet Hagyó az aláírt C.C Soft teljesítés miatt, míg másrész komoly félelmet éreztem aziránt, hogy bármikor megölhetnek és ez a félelem a mai napig is fennáll.”
Ennek az állításnak teljes mértékben ellentmond az a tény – amit vallomásai is igazolnak –, hogy Balogh több alkalommal is figyelmen kívül hagyta a vezetői utasításokat, és a hozzá küldött, de általa szükségtelennek tartott szerződéseket egyszerűen nem írta alá. ,,Elmondom, hogy amikor láttam, hogy nagy mennyiségben kerülnek elém a BKV alaptevékenységéhez nem kapcsolódó szerződések, akkor direkt fékezni kezdtem, félreraktam.” A következő vallomása is arról tanúskodik, hogy ő mint megbízott vezérigazgató széleskörű döntési jogosultsággal rendelkezett, a legtöbb kérdésben önállóan döntött: ,,Amikor én voltam a megbízott vezérigazgató, akkor is a vezérigazgató döntött a felső vezetőkről. Volt olyan helyettesem vagy más vezető, akiket én küldtem el a vállalattól, S.L. vezérigazgató helyettest, B.Gy.-t és másokat is én küldtem el.”
Balogh nyomozati vallomásában emellett található egy elszólás, amely szintén a félelem hiányára utal. Ennek alapján a IV. rendű vádlott ,,a csendőr kalapjá”-nak nevezett Horváth Évával és Hagyóval való beszélgetéséről a következőket vallotta: ,,Én bekeményítettem, mert engem hitegettek már megint. És akkor azt mondtam, hogy ebből elegem van, én eddig teljesítettem minden kéréseteket.” Az ilyen határozott szembeszegülés nehezen képzelhető el akkor, ha valakinek ,,halálfélelme van” a felettesével szemben.
5.) Balogh Zsolt 2010. február 24-én tett vallomása szerint a BKV a Synergon Nyrt.-vel 2008 tavaszán vagy nyarán kötött szerződést Microsoft szoftverek szállítására. A Synergonnal mint a központi közbeszerzésen nyertes céggel közvetlenül lehetett szerződést kötni.
Ennek az állításnak teljes mértékben ellentmondanak Balogh további vallomásai. 2010. február 24-én – tehát az előbbi vallomásának napján – Balogh már azt vallotta, hogy Hagyó utasította őt a szerződés megkötésére.
A 2010. augusztus 23-ai kihallgatása során Balogh már arról számolt be, hogy ő a szerződést azért írta alá, mert benne volt az aláírási tömbben, és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak.
A nyomozónak a fenti ellentmondás okára vonatkozó kérdésére a IV. rendű vádlott zavaros magyarázatot adott, amelyben az események összetévesztésére hivatkozott, ahogy az a nyomozati jegyzőkönyvben olvasható.
A 2010. szeptember 4-én lezajlott, Hagyó Miklóssal való szembesítés során Balogh a Synergonnal fennálló szerződéses viszonyhoz kapcsolódó, és az IT Outsourcing szerződésre vonatkozó befolyásolási kísérletről a következőt állította: ,,Operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel. Én azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben. Lényegében elutasítottam a kérésedet.”
Tehát ha a szerződéskötésre vonatkozó vallomások ellentmondásait összegezzük, felmerül a kérdés, hogy mikor, melyik Synergon-szerződésről van szó: a szállítási szerződésről vagy az IT Outsourcing megállapodásról? A vallomások alapján egyáltalán nem egyértelmű, hogy Balogh miért kötötte meg a szerződést: 1. Állami közbeszerzésen nyert a cég, ezért lehetett vele szerződést kötni? 2. Hagyó Miklós utasítására kötötte meg? 3. Azért írta alá, mert benne volt az aláíró tömbben, és a szükséges előkészítő aláírások rajta voltak?
A vallomások alapján a szerződéskötés dátumát sem sikerült megállapítani.
6.) A nyomozati iratokból megtudhatjuk, hogy lényegében a következő szerződésekről van szó: Az első a Microsoft-termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítására vonatkozó szerződés, amely szerződés megkötésének időpontja 2008. június 30. A szerződő felek a BKV mint megrendelő, a szállító pedig a Synergon Rt. A felek által kikötött díj 289. 969.000 Ft + áfa, a teljesítési határidő: az első 96 millió forintot 2008. június 30. napjától, tehát a szerződés aláírásának napjától szeptember 29-éig kell kifizetni, itt a szerződés szerinti fizetési határidő 60 nap volt az első részletre. A második részlet 193.969.000 Ft, ezt 2008. június 30-ától 2009. január 31-ig kellett kifizetni.
A második szerződés az IT Outsourcing-megállapodás. A megkötés dátuma 2008. november 19. napja, megrendelő a BKV Zrt., szolgáltató a Synergon Nyrt. A felek által kikötött díj 32.987.952.387 Ft. A szolgáltatás nyújtásának a megrendeléstől számított időpontja 10 év, aláírta a BKV részéről Dr. Kocsis István, Synergon részéről és L. M.
Van egy harmadik szerződés is, amely már Tarlós István főpolgármester ideje alatt köttetett, 2010. október 17-én, megrendelő a BKV Zrt., szállító a Synergon Rendszerintegrátor Kft., ez egy 6.975.783.280 Ft-os, tehát közel 7 milliárdos szerződés.
Mindez a nyomozati vallomásokban foglaltak szerint a következőket jelenti. Balogh Zsolt a 300 millió forint értékű, egyébként állami szinten lefolytatott közbeszerzési eljárás alapján 2008. június 30. napján megkötött szerződés aláírását nem tagadta meg, mert félt a következményeitől, ezzel szemben a 33 milliárd forint értékű IT Outsourcing-szerződés esetében ellen mert állni Hagyó Miklósnak, és elutasította a kérését, ami miatt egyébként a későbbiekben semmilyen retorzió sem érte őt. A nyomozati anyag újabb hiányossága, hogy az elmúlt két és fél alatt a hivatkozott közbeszerzési pályázat előkészítésére és lebonyolítására, valamint az utóéletére vonatkozó dokumentumok beszerzése ismeretlen okból elmaradt.
7.) A Balogh és Hagyó közötti szembesítésről 2010. szeptember 14-én készült jegyzőkönyv a következőket rögzíti: „Eljáró ügyész kérdése: Balogh úr említést tett arról, hogy egyik folyosói beszélgetésük alkalmával egy informatikai tenderrel kapcsolatban szóba került egy másik pályázó kizárása. Kérem, hogy erről nyilatkozzon részletesen. Mely cég melyik tendere volt ez? Válasz: Akkor azt kérted tőlem Miklós, hogy mint általános helyettes találjak arra okot, módot, hogy a Synergon egyedül maradjon és a másik cég lehetőség szerint kizárásra kerüljön. Kértem azt hiszem két napot, tekintettel arra, hogy operatívan én nem foglalkoztam a tenderezéssel és azt válaszoltam neked, hogy nem lehetséges a közreműködésem a közbeszerzésben, lényegében elutasítottam a kérésedet”.
Ennek az állításnak tökéletesen az ellenkezőjét bizonyítja a BKV 2008. november 19-én közzétett közleménye, amelyből egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy Hagyó Miklósnak az IT Outsourcing-szerződés megkötésében sem lehetett semmilyen negatív vagy pozitív szerepe. Ez a közlemény arról számol be, hogy az igazgatóság döntött a szerződéskötésről egy olyan közbeszerzési pályázat eredményeként, amelyben 17 cég nyújtott be szándéknyilatkozatot, és amelyben a Synergoné volt a legkedvezőbb ajánlat. A megkötendő 10 éves határozott idejű szerződés minden paraméterben előnyösebb, mint az előző megállapodás. A korábbihoz képest ez jelentős többletszolgáltatás, a szolgáltatási szintek magasabb minőségét foglalja magába, hosszabb – 30 nap helyett 60 nap – fizetési határidőt és alacsonyabb összegű bankgarancia mellett a szerződés a BKV-nak évi 300 milliós, összességében 10 év alatt 3 milliárdos megtakarítást hozott.
8.) A II. vádpont lényegét jelentő pénzátadás okára vonatkozóan a IV. rendű vádlott a különböző kihallgatások alkalmával, valamint a médiában való szereplései során szintén eltérően nyilatkozott. Ezek során Balogh hol Hagyó kifejezett utasításáról beszél, hol puszta kérésről, amelynek teljesítésére belső késztetést érzett. Egyszer úgy jelöli meg a pénzátadás célját, mint ami Hagyó munkatársainak díjazását és egy csepeli idősotthon támogatását szolgálja, máskor pedig úgy, hogy Hagyó nem közölte vele, mire kell ez a pénz. A Hír Tv-nek 2010. március 7-én adott interjúban azt nyilatkozza, hogy bár a célt Hagyó nem közölte vele, megjegyzi, hogy mintha pártfinanszírozásra ment volna ez az összeg. Egyes esetekben nevesítve van a pénz „tagdíj” megjelöléssel, a többi esetben ez a tagdíj megjelölés nem szerepel. Az összegben is eltérések figyelhetőek meg, hiszen a nyomozati jegyzőkönyvekben évi 15 millióról, összesen 30 millióról van szó, az interjúban azonban már 70 millióról. A Magyar Nemzetnek adott interjúban beszél erről a 70 millióról. Összegezve tehát mind az állítólagos pénzkérés, mind annak célja, vagyis a pénz további útja ellentmondásosan szerepel a jegyzőkönyvekben és az első gyanúsítotti kihallgatást követően adott interjúkban.
9.) A IV. rendű vádlottnak a 30 millió forint forrására vonatkozó vallomásai is élesen ellentmondanak egymásnak.
Balogh Zsolt az egyes kihallgatások során különböző módon előadva és a körülményeket is különbözőképpen leírva, a pénz eredetét minden esetben a Synergon ügyvezetőjének személyében, L. M.-ben jelöli meg.
Ezzel szemben a 2010. március 6-ai Magyar Nemzetben megjelent interjú 4. oldalán arra a kérdésre, hogy milyen forrásból szedte össze az állítólagosan Hagyó Miklósnak eljuttatott, illetve átadott összeget, már a következő választ adta: „A BKV-nál adták össze a Hagyóhoz közel álló vezetők. Már tudták, hogy én fogom kézbesíteni. A BKV körüli cégektől szerezték.”
Egy nappal később a Hír Tv-ben közölt interjúban ugyanarra a kérdésre adott válaszként ismét más hangzott el: ,,A szerencse vagy a szerencsétlenség ebben az esetben a kezemre játszott. Ez azt jelenti, hogy egy informatikai szerződéssel kapcsolatban volt egy olyan háttéralkuja egy korábbi vezetőnek, amely háttéralku alapján az informatikai cég üzletszerzői jutalékot akart fizetni annak az igazgatónak".
10.) Balogh Zsolt vallomása arra a kérdésre is egymásnak ellentmondó válaszokat ad, hogy mikor, hol és hogyan ismerte meg a IV. r. vádlott a Synergon vezetőjét, L. M.-et.
A 2010. február 24-ei vallomás a találkozó helyéről nem tartalmaz semmit, arról viszont igen, hogy a IV. r. vádlottnak már ekkor felajánlotta L.M. a pénzt.
A 2010. március 16-án jegyzőkönyvezett vallomás szerint egy kávézóban találkoztak első ízben 2008. nyár elején. A IV. r. vádlott érzése szerint L. célja a nagy informatikai szerződés előkészítése volt. Pénzről e vallomás szerint a megismerkedéskor egyetlen szó sem esik.
A 2010. augusztus 23-ai vallomásban megint teljesen más olvasható. A megismerkedés előkészítésének, lebonyolításának helye egyaránt a BKV épülete. A Balogh–L.-találkozónak pedig a vezérigazgató-helyettes irodája a helyszíne. Kávézóról, lobbi-beszélgetésről a jegyzőkönyv semmit nem tartalmaz, azt viszont tartalmazza, hogy a pénzt L. itt már szóba hozta.
11.) A 2008-as pénzátadás lebonyolításáról is eltérő leírást adnak Balogh Zsolt különböző időpontokban tett vallomásai.
Tehát a IV. rendű vádlott erre vonatkozó vallomásai nincsenek egymással összhangban a tekintetben sem, hogy mikor és milyen körülmények között, milyen sorrendben, milyen helyszíneken, milyen tartalmú tárgyalások során vállalta el L.M. azt, hogy átadja Hagyó Miklósnak a pénzt.
Van ugyanis Balogh Zsoltnak egy olyan vallomása, amely szerint a kávéházi beszélgetésük után a második találkozójukon, 2008. június végén, július elején L. nemcsak felajánlotta neki szerződéskötési jutalékként a 30 milliót, hanem akkor és ott, vonakodás nélkül meg is állapodtak abban, hogy a Synergon ügyvezetője Balogh küldeményeként 15 milliót átad Hagyónak.
A IV. r. vádlott 2010. augusztus 23-án tett vallomása ettől eltérően már azt tartalmazza, hogy az első, a IV. r. vádlott irodájában lezajlott találkozón felveti L., hogy jutalékot adna Balogh Zsoltnak, aki e vallomás szerint kitér a válasz elől. Majd egy heti gondolkodás után, a második, kávéházi beszélgetésükön mondja azt, hogy a pénzt Hagyó Miklósnak kell eljuttatnia, L. hezitál, Balogh rábeszélésére áll rá a dologra.
12.) Ha a konkrét események napjait, szerződéskötés dátumait és egyéb események napjait egybevetjük Balogh Zsolt IV. r. vádlott nyomozati vallomásaival, nyilvánvalóvá válik, hogy ezek teljes mértékben kizárják egymást, tehát a IV. rendű vádlott által leírt események nem is történhettek meg:
A 64. kötet 41 853. oldalán olvasható, hogy egy közelebbről meg nem határozott időpontban, de az L.M.-mel való második találkozó után L. O. arra hívta fel a IV. r. vádlottat, hogy kísérje el Hagyó Miklóst a Szent István túra egyik napjára, amely egy hévízi fürdőzéssel zárult. A vallomás szerint e fürdőzés közben, a tó közepén nyugtázta Hagyó a pénz átvételét.
Egybevetve a IV. r. vádlott vallomásait az igazolható tényekkel, a szerződés aláírásának időpontjával, a Szent István túra kezdő és végidőpontjával, Hagyó elutazásával, a fürdőzés idejével, a következő időrendi sorrend állapítható meg. A kezdő időpont június 30., egy hétfői nap. Balogh Zsolt és L. M. első találkozójának időpontja a szerződéskötést követően 2008. június 30-ával kezdődő és július 4. napjával záródó munkahét valamelyik napja lehetett. A vallomása szerint ezen a héten még nem fogadta el a felajánlott üzletszerzési jutalékot. Ezután majdnem egy hétig gondolkodott, majd megkérte a titkárnőjét, hogy beszéljen meg L. M.-mel egy újabb találkozót. Balogh Zsolt és L. M. második találkozójának időpontjára, a felajánlás elfogadására és L. M. rábeszélésére a pénz átadására az ezt követő héten, azaz 2008. július 7. napjától kezdődő héten kerülhetett sor, amelynek a munkanapja július 11-e péntek volt, az volt annak a hétnek a következő napja. L. O. felhívására, amely Balogh Zsolt vallomása szerint az előbb említett időtartam lejárta után történt, július 10-én vagy ez után kerülhetett csak sor. Hagyó Miklós 2008. július 10-én indult el a túrára, vonaton utazott le Szombathelyre, onnan Velembe busszal, ahonnan a túra kezdetét vette másnap, július 11-én. Ezen a napon, vagyis július 10-én Hagyó túratársai közül hárman vele tartottak, köztük L. O. Hagyó találkozása Balogh Zsolttal és a IV. r. vádlott állítása szerint lezajló hévízi közjáték ideje 2008. július 17. Mindezekből világosan kiderül, hogy a nyomozati vallomásban foglalt időrendet alapul véve, a 2008. június 30. napi szerződéskötés dátumával mint kezdő időponttal számolva tényszerűenkizárt, hogy az állítólagos 15 millió forintot bárki, akár L. M., akár az ő nevében más 2008. július 10. napjáig, vagyis addig, amíg Hagyó Budapesten tartózkodott, neki átadja.
13.) Balogh Zsolt vallomása szerint az állítólagos üzletszerzési jutalékot a Synergon vezetője a BKV Zrt. általi pénzügyi teljesítést követően tudta kifizetni Baloghnak: „L. nekem azt mondta, hogy ez egy többéves szerződés, és évenként fogja kifizetni a BKV, és így a pénzügyi teljesítések után 2 részletben szeretné átadni a pénzt.”
Ellentmondanak ennek a következő tények. A BVK Zrt. a Synergonnal 2008. június 30-án kötött szerződést, amelynek tárgya Microsoft-termékek Microsoft nagyvállalati szerződés keretében történő szállítása. A szerződés 7. pontjában rögzített fizetési feltételek alapján a licencdíj a következők szerint lesz megbontva. Az első fizetési mérföldkő: jelen megállapítás aláírásának napján kerül kiszámlázásra, azaz június 30-án 96 millió forint plusz áfa, fizetési határidő 60 nap. A második fizetési mérföldkő: jelen megállapodás aláírásának napján kerül számlázásra 193.969.000 Ft plusz áfa összeg, ezt 2009. január 31. napjáig szóló fizetési határidővel kellett kiegyenlíteni. A szerződő felek megállapodása alapján a teljesítés napjának a számla kiállításának napját tekintik.
14.) Hagyó letartóztatása előtt másfél hónappal már a nyomozó hatóságok, így a rendőrség és a Fővárosi Főügyészség rendelkezésére állt a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentése.
Nyolc ilyen jelentés készült, és mind a nyolc rendőri jelentés esetében lényeges, hogy a vizsgált időszak 2007. január 1-jétől 2010. február 1-jéig terjed. Ezen jelentésekből egyértelműen kiderül, hogy 2007-ben nem történt pénzügyi mozgás a Synergon és a BKV között, 2008-ban egyetlenegy ilyen pénzügyi mozgás történt, amely a Hagyó által hivatkozott április 1-jei jelentésben is szerepel.
Az április 1-jén kelt rendőri jelentés szerint a Synergon és a BKV között 2007. január 1. és 2010. február 1. között a következő banki átutalások zajlottak. Utalás a BKV részéről 2008. szeptember 12. napján, 117.504.000 Ft számítástechnikai szolgáltatás, a második utalás 2009. február 3. napján 237.418.056 Ft számítástechnikai szolgáltatás, amely összegek teljes egészében megfelelnek a szerződésben rögzített és előzőekben ismertetett összegeknek. A jelentés nemcsak azt tartalmazza, hogy mikor utalt a BKV a Synergonnak, hanem arra is kitér, hogy mi lett a beérkezett összegek további sorsa. Vagyis részletesen felsorolja ezek további mozgását, ebben pedig sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt mint kedvezményezett neve nem szerepel.
Tehát az előbbieket összegezve megállapítható, hogy Balogh Zsolt előbb említett vallomása alapján a Hagyó által követelt 15 millió forintot a Synergon igazgatója csak akkor tudta kifizetni Baloghnak, amikor a BKV már teljesített. A BKV és a Synergon közötti szerződés megkötésére 2008. június 30-án került sor, amelyben az állt, hogy a BKV 60 napos fizetési határidővel vállalja a fizetési kötelezettség teljesítését az első részletre vonatkozóan. A volt BKV-vezérigazgató nyomozati vallomása szerint az első 15 millió forint átvételének visszaigazolására a Szent István túra egyik napján, a hévízi tóban került sor. Ellentmondás fedezhető fel abban, hogy a túra 2008. július 17-én érte el a hévízi tavat, viszont a BKV által a Synergonnak teljesített bármilyen utalásra a rendőri jelentés szerint először csak 2008. szeptember 12-én került sor, tehát két hónappal később, mint az állítólagos pénzátadás-visszaigazolás.
15.) A IV. rendű vádlottnak az állítólagos első pénzátadásról szóló vallomásaiban is számos ellentmondás fedezhető fel.
Az első vallomásban nem esik szó az átadás visszaigazolásának idejéről és körülményeiről. Mindössze annyi olvasható a jegyzőkönyvben, hogy arra személyes találkozó alkalmával került sor. A következő vallomásban már az szerepel, hogy a Hévízi tóban úszás közben Hagyó vállveregetéssel nyugtázta, hogy megkapta a pénzt. A harmadik idevágó vallomást során a tó közepét említi a IV. r. vádlott, mint azt a helyet, ahol Hagyó közölte vele, hogy megkapta a pénzt.Végül a szembesítésen, a tóban található egyik kapaszkodó a pénzátadás visszaigazolásának a helye.
Mindezek mellett valamennyi imént felsorolt kijelentést megkérdőjelezik a szintén 2010. augusztus 23-ai vallomásról készült jegyzőkönyvben szereplő kijelentések. Ezek arról szólnak, hogy 2009 tavaszán, amikor már nem volt megbízott vezérigazgató a IV.r. vádlott, találkozott L. M.-mel, aki állítása szerint arról tájékoztatta őt, hogy az első összeget nem ő továbbította Hagyónak, hanem harmadik személy útján jutott el hozzá: „Én ezen hitetlenkedtem és nem értettem, hogy miért bízhatta a pénzt másra. L. bizonygatta, hogy megbízható úton juttatta el a pénzt. Én attól tartottam, hogy több közvetítőn keresztül nem jut el a pénz Hagyóhoz és akkor én még nagyobb bajba fogok kerülni.”
Ez a vallomásrész tartalmában minden ésszerűséget nélkülöz, ezért ez önmagában is kétséget támaszt a vallomás hitelességével szemben, hiszen a IV. r. vádlott által állított, L. M.-mel folytatott beszélgetésre közel egy évvel azután került sor, hogy Hagyó Miklós a pénz átvételét állítólagosan a Hévízi tóban nyugtázta. Ha egyszer a pénzt Hagyó átvette, valamint állítása szerint azt 2008 nyarán előtte igazolta, azaz a IV. r. vádlott személyesen győződhetett meg arról, hogy a pénz célba ért, akkor milyen kétely támadt benne a küldő személyével kapcsolatban? Majd ezek után, mintegy észbe kapva, vagy más oknál fogva, amely okra Balogh Zsolt tárgyaláson tett, a nyomozati vallomása keletkezésének körülményére utaló vallomásából következtethetünk, a következő helyesbítés olvasható: ,,Annak ellenére gondoltam ezt, hogy korábban Hagyó úr visszaigazolta, hogy megkapta az előző teljesítést.”
16.) A már többször idézett 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint 2008-ban L. úgy vetette fel a jutalékátadási javaslatát, hogy azt korábban N. R.-rel tárgyalta le, de mivel N. elment a BKV-tól, a 10 százalék jutalékot a IV. r. vádlottnak szánta.Amennyiben ez a beszélgetés 2008 nyarán ténylegesen lezajlott, akkor Balogh Zsolt abban az időben épp megbízott vezérigazgatóként irányította a BKV-t, ezért döntési helyzetben volt. Nem érthető azonban, hogy ha a Synergon képviselője azért neki ajánlotta fel az összeget, mert N.R. már távozott, akkor 2009-ben, amikor már Kocsis István volt a vezérigazgató és Balogh Zsolt más pozíciót töltött be, L.M. miért kereste őt. Az még kevésbé érthető, hogy a Synergon miért adta volna át neki az állítólagos újabb 15 millió forintot.
Ez az ellentmondás a jegyzőkönyv tartalma szerint a IV. r. vádlottat kihallgató ügyésznek és rendőröknek is feltűnt, ugyanis ezután az alábbiak olvashatók a jegyzőkönyvben: „Kérdésre elmondom, hogy én 2009-ben már nem voltam vezérigazgató, de L. M.-et olyan embernek ismertem meg, aki szerette fenntartani a jó viszonyt az emberekkel és folyamatosan karban szerette tartani a kapcsolatait és ehhez sem időt, sem energiát, sem pénzt nem spórolt.”
Kérdéseket vet fel az, hogy a nyomozó hatóságokat ennek ismeretében mi akadályozta meg abban, hogy a törvényes kötelezettségüknek eleget tegyenek, tehát a Synergon vezetőjét, L. M.-et meghallgassák.
17.) Arra sincs ésszerű magyarázat, miért szerepel a IV. rendű vádlott vallomásában az, hogy úgy érezte, 2009-ben is ki kell fizetnie a kérdéses összeget. Erre nem szolgálhatott megfelelő magyarázattal logikátlanságot tükröző vallomása, mely szerint: „Kérdésre elmondom, a megbízásom 30 napra szólt, de Hagyó azt mondta, hogy ezt meg fogják hosszabbítani. Én ezen megbeszélést követően azt szerettem volna, hogy 30 nap után más legyen a vezérigazgató, hogy ne kelljen összeszednem és átadnom neki ezt a pénzt, de később 2009-ben, amikor már nem én voltam a vezérigazgató, akkor is ki kellett fizetnem neki ezt a pénzt, mert utalt rá, hogy a C.C. Soft szerződésének elengedése miatt ellehetetlenítenek.” Itt a C.C. Soft szerződésének elengedéséről beszél egyébként, nem a teljesítési igazolásról.
Az ellentmondásokat mutatja be a 2010. szeptember 14. napi szembesítésről készült jegyzőkönyv is, melyben a következők olvashatók: „ Nyomozó kérdésére: Miért nem tagadta meg Balogh Zsolt a 2009-es összeg átadását, hiszen ekkor már nem volt a BKV megbízott vezérigazgatója? Válasz: Azért nem tagadtam meg ennek a pénznek az átadását, mert ahogy korábban elmondtam, folyamatosan tartottam tőle és azt gondoltam, hogy az új vezérigazgató, Kocsis István vezérigazgatósága alatt nem lehet majd könnyen zsarolni a szentendrei utastájékoztatással engem. Az, hogy napfényre kerül ez a dolog és hogy az Igazgatóság vagy a FB elé kerül Szentendre, ezt 2009-ben is meglebegtetted előttem. 2009-ben nekem ugyanúgy teljesítenem kellett.”
Ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát erősen kétségbe vonják a következő tények. Cáfolhatatlan okirati bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy Takács Péter a szentendrei utastájékoztató rendszerrel kapcsolatos állapotokról 2008. szeptember 19. napján e-mailt küldött ...-nak, N. G.-nek és T. P.-nek és egyúttal másolatban Balogh Zsolt mellett Futó Sándornak, aki az Igazgatóság elnökének volt a koordinációs főtanácsadója. A jegyzőkönyv szerinti fenyegetés, illetve az attól való félelem tehát, hogy egy évvel később, 2009-ben a szentendrei utastájékoztatóval összefüggésben bármi az Igazgatóság elé kerülhet, nem tűnik valósághűnek. Nem lehet ugyanis félelmet keltő, ezért senkit sem indíthat súlyos bűncselekmény elkövetésére olyan tény nyilvánosságra hozatalának a kilátásba helyezése, amely tény mindazon személyek előtt ismert, akik a tényfeltárás esetén megfelelő felhatalmazással rendelkeztek. Így a bejárási jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 2008 őszén több mint közel 3 tucat különböző osztályokon dolgozó BKV-alkalmazott, és szinte a BKV teljes felső vezetése tudott erről. Az iratokból kiderül, hogy a jogi ügyosztály igazgatója három alkalommal foglalkozott 2008-ban evvel az üggyel, de rajta kívül még négyen tudtak róla a jogi igazgatóságon 2008-ban. Akkor hogyan lehetett volna a legkisebb félelmet is ébreszteni azzal, hogy az Igazgatóság erről tudomást szerez 2009-ben?
18.) A második 15 millió forint állítólagos átadásának következményeit illetően a nyomozati jegyzőkönyvek szintén számos ellentmondást tartalmaznak.
A 2010. február 24-i vallomás szerint L. a IV. r. vádlottal egy kávézóban találkozott, ahol megmutatta neki a fehér reklámszatyorban a nokiás dobozban lévő pénzt. Ezután a városháza parkolójában Balogh Zsolt átvette L.-től a szatyrot, amelyet Hagyó Miklósnak L. O. szobájában adott át. A szatyrot állítása szerint Hagyó átvette, de nem nézett bele.
A 2010. március 16-ai vallomásában viszont már nincs szó arról, hogy a kávézóban L. M. megmutatta volna a dobozban lévő pénzt. Arról a korábban nem említett tényről viszont igen, hogy mindketten autóval mentek a városháza parkolójába, ahol megálltak egymás mellett, és Balogh anélkül, hogy beszállna L. autójába, az anyósülésről kivette az ott elhelyezett pénzt, melyet L. szobájában átadott Hagyónak. A szatyorba állítólag Hagyó belenézett, magához húzta, de a dobozt nem nyitotta ki.
A 2010. augusztus 23-ai vallomás szerint L. nem mutatta ugyan meg a pénzt, de részletesen elmondta, hogy mennyi van beletéve a dobozba. A szatyrot Balogh nem kiveszi L. autójából, hanem előbb beszáll L. mellé és átveszi, továbbá ellentétben a korábbi vallomásokkal, mindez nem a városháza parkolójában, hanem az utcán történik. Miután Balogh L. autójából átül a szolgálati autójába, mind a két gépkocsi elindul, L. pedig autójával egészen a Madách térig követi Baloghnak a városházára igyekvő autóját. Új elemként merül fel, hogy a Józsi keresztnevű szolgálati gépkocsivezető mindennek az eseménysornak a tanúja, amint ahogy sorrendben a 10. vallomásában az is vadonatúj elem, hogy Hagyó nemcsak magához húzta a szatyrot, hanem fel is nyitotta a benne lévő doboz tetejét és bele is nézett.
A vallomásokban mutatkozó ellentmondások nyilvánvalóak, külön elemzésük nem szükséges. Nem véletlen, hogy ezután a 2010. augusztus 23-ai jegyzőkönyvben a nyomozó kérdésére hosszas, meglehetősen zavaros és véleményem szerint az ellentétek feloldására alkalmatlan eszmefuttatás következik Kocsis István és L. M. Audi A8-as gépkocsijáról, illetve arról, hogy a két luxusautó típusazonossága miért indította a IV. r. vádlottat arra a kusza történetből korántsem következő tévedésre, hogy a pénzt L.-től nem a városháza parkolójában vette át.
Összegezve a II. vádpontra vonatkozó és a IV. r. vádlott vallomását érintő észrevételeimet, megállapítható, hogy az ügyészség úgy emelt vádat Hagyó Miklós ellen, hogy a vád kizárólag Balogh Zsolt ellentmondásokkal teli vallomásán alapult, ezen kívül semmilyen más bizonyítékkal nem támasztották alá. Annak ellenére értékelte a fenti vallomásokat releváns bizonyítékként és találta alkalmasnak a vád alátámasztására a nyomozó hatóság, hogy a hatályos büntetőeljárási törvény szerint ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell. Ez pedig, amint a fentiekből látható, valamilyen oknál fogva elmaradt.
Ennek hiányában pedig nem beszélhetünk a vádemelés alapjául szolgáló bizonyítékokról. A büntetőeljárás szabályai szerint ugyanis a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
Dunai T. Ilona
Sorozatunk következő, befejező részében az álítólagos szemtanú eredménytelen felismertetéséről olvashatunk
