" Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. " - Petőfi Sándor
Az ügy dokumentumaiért látogassa meg a www.hagyomiklos.com-ot!

jún
24

A közelmúltban a Galamus-csoport jóvoltából egy olyan tanulmány látott napvilágot, amely igen kimerítően, tudományos jelleggel dolgozza fel a Hagyó-ügy, vagyis a BKV-per jogi problémáit és az eljárás ellentmondásait.

Blogunk felületén a hosszú, majd 90 ezer karakteres dolgozat legfontosabb megállapításait több részben, szemelvényekben tárjuk az olvasóközönség elé. Terítéken lesz a vádirat, a vádelvvel kapcsolatos követelmények, a nokia doboz bizonyítottságával kapcsolatos problémák, a BKV belső vizsgálatának részletei, illetve a megannyi ellentmondás, amely az egész ügyet végigkíséri. Sorozatunk negyedik része a a BKV belső vizsgálatának részleteit boncolgatja a II. vádpont kapcsán, amely jórészt Balogh Zsoltnak, a BKV volt megbízott vezérigazgatójának a vallomásán alapult.

00029838.jpeg

Belső vizsgálat a BKV-nál – Egy fel nem használt okirati bizonyíték

Balogh Zsolt a 2010. február 24-én, a rendőrségen tett vallomásában a II. vádponttal kapcsolatban a következőket adta elő. A BKV 2008 tavaszán vagy nyarán szerződést kötött a a központi közbeszerzésen nyertes Synergon Nyrt.-vel Microsoft szoftverek szállítására. Balogh ezt a céggel – vallomása szerint – Hagyó utasítására kötötte meg. Ezt követően, kb. 2008 márciusában, egy hétvégén Hagyó Miklós Baloghot kihívatta magához Gödöllőre, barátnője lakására, és ott közölte vele, hogy évente 15 millió forintot kell átadnia Hagyónak.

Balogh – elmondása alapján – ezt a kérést úgy tudta teljesíteni, hogy amikor a Synergon Nyrt. vezetőjével, L.M.-mel megkötötte a BKV szerződését, L. felajánlotta neki, hogy a szerződés megkötéséért szeretne neki átadni 15 millió forintot. Ekkor Balogh azt mondta a vezérigazgatónak, hogy ne neki adja oda ezt a pénzt, hanem Hagyónak, aki egy későbbi találkozó alkalmával visszaigazolta Baloghnak, hogy megkapta L.-től ezt az összeget.

A vallomás alapján 2009-ben Hagyó Miklós és H. Éva továbbra is utasította Baloghot arra, hogy a következő 15 millió forintot adja át Hagyónak. Ezt a pénzt Balogh szintén a Synergon vezérigazgatójától, L.M.-től kérte el. L.M. nem merte személyesen átadni a kért összeget a főpolgármester-helyettesnek, ezért abban egyeztek meg, hogy L.M. elviszi a pénzt a Városházára. Előtte egy kávézóban találkoztak, ahol a vezérigazgató megmutatta Baloghnak, hogy a pénzt egy Nokia telefonos dobozba tette. L.M. a Városháza parkolójában adta oda a pénzt Baloghnak, amit ő H. Éva szobájában adott oda Hagyónak.

Különös, hogy annak ellenére, hogy az ügyben koronatanúnak minősített Balogh Zsolt vallomása szerint L.M-nek lényegi szerepe volt a vesztegetésben, őt a nyomozó hatóságok egyetlenegyszer sem hallgatták meg. Emellett Hagyó Miklóst sem hallgatták ki egyszer sem L.M.-mel, sem a Synergon–BKV-szerződéssel kapcsolatban közel 9 hónapos előzetes letartóztatása folyamán. Figyelemre méltó, hogy már Hagyó Miklós előzetes letartóztatásának 2010. május 17-i elrendelését megelőzően rendelkezésére állt a nyomozó hatóságnak a 2010. április 1. napján kelt rendőri jelentés. Vajon mi lehet az oka annak, hogy valakit, aki nem csupán szemtanúja, de részese is egy állítólagos bűncselekménynek, mellőzik a kihallgatandók köréből, és ezáltal figyelmen kívül hagynak egy lényeges bizonyítékot?

Nemcsak L.M. vallomása az egyetlen olyan lehetséges – és a jogszabályok értelmében relevánsnak minősülő – bizonyíték, amelyet az ügyészség nem vett figyelembe, hanem ismeretlen okból egy kínálkozó okirati bizonyítékot sem használt fel, amelyet pedig a hatályos jogszabályok értelmében releváns bizonyítékként kellett volna figyelembe vennie.

A bizonyításról ugyanis úgy rendelkezik a büntető eljárásjogi törvény, hogy a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntetőjogi és büntető eljárásjogi szabályok alkalmazásában jelentősek. A bizonyítás során pedig a tényállás alapos és hiánytalan, a valóságnak megfelelő tisztázására kell törekedni.

Ez az okirat a Budapesti Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Főosztály 2010. április 1-jén kelt jelentése, amely már Hagyó Miklós letartóztatása előtt másfél hónappal a rendőrség rendelkezésére állt. Ez a dokumentum azért jelentős a nyomozás szempontjából, mert Balogh Zsolt a nyomozó hatóságok előtt azt vallotta, hogy a Hagyó által 2008-ban követelt 15 millió forintot úgy tudta előteremteni, hogy a BKV és a Synergon közötti szerződéskötés létrehozásáért a számítástechnikai cég 15 millió forintot akart Baloghnak adni. Vallomása szerint ő azt javasolta, hogy ezt a pénzt a Synergon vezérigazgatója ne neki adja, hanem Hagyó Miklósnak.

A BKV és a Synergon közötti pénzmozgást ezen kívül még hét alkalommal vizsgálták, tehát összesen nyolc rendőri jelentés követi nyomon a közlekedési vállalat és a Synergon közötti pénzügyi utalásokat. Az előbb említett rendőri jelentés a 2007. január 1. és 2010. február 1. közötti időszakot vizsgálja. Eszerint a BKV és a Synergon Nyrt. között 2007-ben egyáltalán nem volt pénzmozgás. 2008-ban – tehát a feltételezett bűncselekmény évében – pedig csupán egyetlenegy pénzügyi mozgás történt, mégpedig a BKV-utalás 2008. szeptember 12-én, amely a fővárosi közlekedési vállalatnak nyújtott 117.504.000 forint értékű pénzügyi szolgáltatás ellenértéke volt. A következő átutalás már 2009. február 3-án történt, 237.418.056 forint? ez szintén egy pénzügyi szolgáltatás áraként szerepelt a jelentésben, amelynek tanúsága szerint ezek az összegek teljes mértékben megfelelnek a szerződésben rögzített összegeknek. A rendőri jelentés az előbb említett utalások mellett azt is tartalmazza, hogy mi lett a Synergonhoz beérkezett összegek további sorsa, tehát végigkíséri a pénz későbbi útját. Ebben azonban sem a 15 milliós tétel, sem pedig Balogh Zsolt mint kedvezményezett nem szerepel.

Kérdés, hogy ebben az ügyben miért nem minősített az ügyészség jelentősnek két olyan bizonyítékot, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a vád tárgyává tett vesztegetési és zsarolási cselekményhez – bár olyan módon, hogy kifejezetten kétségbe vonják az erre vonatkozó vádpont megalapozottságát.

Tehát ebben az ügyben két olyan bizonyíték is fellelhető, amelyet az ügyészség rejtélyes okból nem vett figyelembe a tényállás megállapítása során, pedig a hatályos büntetőeljárásjogi szabályok szerint az ügyész kötelessége, hogy mind a terheltre nézve terhelő és mentő, mind pedig a büntetőjogi felelősséget súlyosító és enyhítő körülményeket figyelembe vegye.

Bár Hagyó Miklós előzetes letartóztatásának 2010. május 17. napi elrendelését megelőzően a nyomozó hatóság rendelkezésére állt a 2010. április 1. napján kelt, imént hivatkozott rendőri jelentés, amely pontosan tartalmazza, hogy a BKV a szerződésben foglaltak szerint elsőként csak 2008. szeptember 12. napján teljesített a Synergonnak, azt azonban a Hagyóval szemben alkalmazandó kényszerintézkedésre vonatkozó előterjesztés összeállításakor sem a nyomozó hatóság, sem az ügyészség nem vette figyelembe. Tehát úgy írták meg a kényszerintézkedés elrendelésére vonatkozó előterjesztést, mintha nem tudtak volna erről a rendőri jelentésről, ami pedig kétséget kizáróan bizonyítja, hogy amit a IV. rendű vádlott állított, nem történhetett meg.

Dunai T. Ilona

Sorozatunk következő részében Balogh Zsolt ellentmondásokkal teli vallomását elemezzük.

 


 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.