" Az idő igaz, S eldönti, ami nem az. " - Petőfi Sándor
Az ügy dokumentumaiért látogassa meg a www.hagyomiklos.com-ot!

nov
25

Jogerősen felmentette a hűtlen kezelés vádja alól a Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Zrt. volt vezérigazgatóját a Fővárosi Ítélőtábla szerdán. A Fővárosi Ítélőtábla szerdán kihirdetett határozatában Bielek Péter és két vádlott társát hűtlen kezelés vádja, míg a negyedrendű vádlottat folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól mentette fel.

bielek-hagyo-e1447100953187.jpg

Kép: Esti Újság

Először is gratulálunk Bielek Péternek!

Másodsorban emlékeztetünk arra, hogy az összes fővárosi közműcég ügyében, amelyben az akkori hírtv--magyar nemzet kombó poltikai érdekből Hagyó-modellről és súlyos bűncselekményekről beszélt, felmentések születtek. Utoljára Bielek Péter estében.

Szerepe a Hagyó-ügyben

A BRFK 2010. április 21-én nyomozást rendelt el hűtlen kezelés bűntett elkövetése gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. gazdálkodásával kapcsolatban.  

A kiemelt beruházások nyerteseit Hagyó Miklós és Mesterházy Ernő, Demszky Gábor főtanácsadója előre kijelölte, és a százmilliós közbeszerzési eljárásokat a kiválasztott cégekre írták ki - állította akkor a tanúvallomásában Bielek Péter, amelyet a Hír Tv szivárogtatott ki 2010 áprilisában.

Bielek Péter ellen 2012 júniusában emelt vádat a Fővárosi Főügyészség a pusztazámori hulladéklerakó metánmentesítésével kapcsolatos beruházás miatt. Az FKF volt vezérigazgatója az eljárásban mindvégig tagadta bűnösségét. A vádirat szerint a fővárosi cég volt vezetője összejátszott a hulladéklerakó metánmentesítésére kiírt pályázat nyertes cégének vezetőjével, és ezért az indokoltnál mintegy 70 millió forinttal többet fizettek ki a munkálatokra.

Bielek a tanúvallomásaival kapcsolatban így nyilatkozott Kecskeméten a BKV-perben:

Kecskemét, 2014 . október 28.:

"Valamikor 2009. végén engem felhívott egy nyomozó a BRFK Gazdaságvédelmi Osztályáról B. Mihály, ha jól emlékszem a nevére. Kért tőlem egy találkozót, akkor már azért a sajtóban folyamatosan napirenden volt tartva, hogy a fővárosi cégeknél micsoda nagy ügyek vannak, meg voltak ügyek  a Pécsi Egyetemen, aztán a Pécsi Közlekedési Vállalatnál, a MÁV Informatikánál, biztos már elmondták többen, hogy volt egy olyan légkör, hogy itt alapvetően micsoda korrupció, meg micsoda bűncselekmények zajlanak a fővárosnál. Én elfogadtam természetesen, hogy találkozzunk, azt kérte, hogy ne a BRFK-n, hanem egy étteremben. Egyrészt én nem féltem találkozni egy rendőrrel, mert semmi okom nem volt arra, hogy féljek, ugyanakkor azért szerettem volna megtudni, hogy az FKF-vel kapcsolatban mi a helyzet, hogy nyomoznak-e, esetleg tudnak olyan ügyekről, amelyek valóban problémásak lehetnek.

Találkoztunk,  ő azt kérte tőlem, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy mi találkoztunk, semmilyen kollégámtól nem kérhetek információt, nem mondhatom nekik, hogy van egy ilyen vizsgálat, de elmondta, hogy sok ügyben nyomoznak minden fővárosi cég ellen. Azt is mondta, hogy minden fővárosi cégvezetőnek felajánlják, hogy együttműködhetnek a rendőrséggel, noha ellenem ők semmilyen konkrét dolgot nem tudnak, meg gondolják, hogy bűncselekményről nincs információm, mert akkor beszámoltam volna, de azt mondta, hogy meg lehet tagadni ezt az együttműködést, csak akkor lehet, hogy az ő hozzáállásuk is meg fog változni. Úgyhogy azt kérte tőlem, ekkor kezdődött ez a típusú kérdezés, hogy nézzem át azokat az ügyeket, vagy emlékezzek vissza azokra az ügyekre, amik valamilyen szempontból nem a szokásos mederben zajlottak vagy amikor valamilyen politikai nyomás ért engem, tehát ami nem a szokásos mederben zajlott. De hát miután nem beszélhettem senkivel, ezért kénytelen voltam itt most egymagam ezeket végiggondolni, miután tisztáztuk 25-ször, hogy nem arról van szó, hogy engem gyanúsítanának bármivel, meg azt se feltételezik, hogy én bűncselekményről tudok, ezért amikor legközelebb találkoztunk tényleg elmondtam egy-két olyan dolgot, ami mondjuk nem a szokásos mederben zajlott, de mindegyiknek meg volt az oka, hogy miért, és ezt el is mondtam neki.

Mondjuk az ő kérdéseiből azért az látszott, hogy nem az utcáról esett be, hanem tényleg folyhat nyomozás, mert nagyon pontos kérdései voltak személyekre, ügyekre. Végül azt mondta, hogy be kell mennem a BRFK-ra és ott tanúvallomást kell tennem. Én mondtam, hogy pont arról volt szó, hogy nem kell, mert hiszen ők sem gyanúsítanak semmivel, meg én se gyanúsítok senkit semmivel, én csak azt mondtam el, amit egyébként jó részét ő is tudott, hogy bizonyos ügyeknél volt zökkenő, mi történt, hogy történt. De nem tágított, azt mondta, hogy be kell mennem mindenféleképpen. Akkor már a tévében, rádióban naponta volt a híradóban az, hogy a cégvezetőt vagy a cég munkatársát, szépen kimennek érte, elviszik, beviszik. Világos volt akkor is, hogy akit így a televízió szépen mutat, hogy a rendőrség beviszi, annak a szakmai pályafutásának nagyon jó időre vége van. Az én helyzetem akkor meg az volt, hogy édesapám meghalt, édesanyám egyedül maradt, őérte én voltam a felelős,  anyagi értelemben talán kevésbé, de erkölcsi értelemben mindenféleképpen, volt két gyerekem, mind a kettő tanult, feleségemnek hol volt munkája, hol nem. Tehát gyakorlatilag négy emberért voltam egymagamban felelős és én világ életemben alkalmazott voltam, különböző beosztásokban, de akkor is alkalmazott, tehát nekem nincsen cégem, ami akkor is működik, hogyha velem valami történik. Tehát én addig tudok pénzt keresni, és addig tudom ellátni őket, amíg tudok dolgozni. Tehát én maximálisan igyekeztem elkerülni azt, hogy itt bármiféle kényszerintézkedés szülessen velem kapcsolatban is.

Én annyit kértem a B. úrtól, hogy oldja már meg, hát ott ácsorognak a tévé kamerák a BRFK előtt, ha én oda bemegyek, azért nem vagyok egy olyan nagyon ismert ember, de az újságírók biztos fogják tudni, hogy na akkor a Bieleket is behozták a BRFK-ra. Akkor azt javasolta, hogy jó, akkor találkozzunk Budán egy bevásárlóközpont parkolójában, akkor odajön, bevisz engem úgy, hogy ne lássanak, meg akkor  vissza is hoz, és ez is történt. Az Eurocenternek a mélygarázsában találkoztunk, én átültem a kocsijába, bevitt a BRFK-ba, a pincébe, a mélygarázsba, felmentünk a kihallgató helyiségbe, ott aláírattak velem egy papírt, valamiféle titoktartási nyilatkozatot, hogy senkinek nem beszélhetek arról, hogy itt jártam, meg hogy milyen ügyekről volt szó, tulajdonképpen teljes csendben kell maradnom erről az egész történésről. Utána kezdetét vette egy 4-5 órás kihallgatás és ott már folyamatosan, tehát a B. úr nem volt ennyire asszertív, ott a kihallgatók állandóan arról kérdeztek, hogy a Hagyó, a Mesterházy, a Demszky, milyen politikai nyomás volt, kértek-e pénzt, stb., stb. Az nekem nagyon sokkoló volt. Különösen azért, mert voltak olyan félmondatok felfelé a liftben, meg máshol, ami hát nagyon, én féltem, nem voltam benne biztos, hogy én haza tudok menni. Állandóan ezt a politikai nyomást kérdezték, persze nyilván ott nem voltam olyan állapotban, hogy visszakérdezzek, hogy mi az, hogy politikai nyomás, én nem vagyok politikus, egy városvezető nem tudom politikus-e, senki nem mondta, hogy mit ért ezalatt, de mindig minden harmadik kérdés ez volt. És akkor végigmentünk azokon az ügyeken, mondom ez 4 vagy 5 óra volt, nem tudom pontosan mennyi, de hosszú volt. Részben amit korábban én magam említettem meg, ahol nem a megszokott rend szerint mentek a dolgok, részben  meg olyan dolgokat hoztak fel, ami számomra új volt és ott kellett reagálnom. Azt kértem, hogy Pusztazámorról ne kapjak kérdést, itt nem maga Pusztazámor a lényeg, hanem az egésznek a hangulatát adja vissza, hogy azt ott azért kellett mondanom, mert gyakorlatilag az én saját helyettesem írt nekem egy levelet, hogy az a beruházási érték nagyobb, mint amit eredetileg terveztünk, és kéri az engedélyemet, hogy valósítsuk meg. Most ez önmagában semmi problémát nem jelent, mert a beruházási terv, az egy terv, de amikor ezt mondták, abban a pillanatban rácsaptak, nem tudom, hogy nem értették, inkább nem érdekelte őket, hogy más a beruházási terv, más a közzétett érték, más a szerződött érték, tehát teljesen különböző dolgokról beszélünk, műszaki tartalom, azonnal azt mondták, hogy na akkor ez a pénz ez visszament, akkor ki kapta ezt a pénzt, hova lett ez a pénz.

Én egy szóval nem mondtam, hogy ez a pénz bárhova lett volna, én nem ezt mondtam, de aztán már fizikailag is majdnem rosszul lettem, akkor kikéredzkedtem a mellékhelyiségre, az a kolléga, vagy rendőr aki engem kikísért, az meg tett egy olyan megjegyzést, nem tudom pontosan visszaadni, de egy olyat, hogy milyen könnyű így nyomozni, hogy be lehet vinni a cégvezetőket. Konkrétan ennél azt sikerült elérnem, hogy egy ilyen valamiféle feltételes megfogalmazás került a jegyzőkönyvbe, már nem emlékszem pontosan, hogy mi, de ennél többet nem. Úgyhogy ez így történt ez a kihallgatás. Amikor vége lett, akkor aláírtam a jegyzőkönyvet, ugyanúgy visszavitt ez az ember le a pincébe, le a mélygarázsba, vissza. Én a magam részéről nem gondoltam, hogy ennek különösebb következménye lesz, egészen addig, amíg hát azt hiszem, hogy talán április 25-e volt a választásoknak a második fordulója, előtte talán 2-3 nappal ez a tanúvallomás, és ennek részletei egyszer csak megjelentek a sajtóban. Ugye azt nem kell elmondani, hogy ez nekem ismerősi, baráti, munkatársi körben mit okozott, mit jelentett. De hát annyi előnye talán volt, minden esetre ily módon mentesültem attól, hogy itt olyan nagyon titkot tartsak, mert hogy nem én tettem közzé, az újságnak nem én adtam oda a saját tanúvallomásomat. És miután megjelent, azt meg tudtam csinálni, hogy legalább azokkal a munkatársaimmal tudtam beszélni, akik ezeket az ügyeket konkrétan csinálták, meg tudtam kérdezni, hogy akkor mit miért csináltak, legalább tényleg pontosítani tudtam. Úgy döntöttem, volt később erre alkalom, énnekem azt mondta egy jogász, ha ezekből az ügyekből bírósági ügy lesz, akkor a bíró úgyis meg fogja kapni a visszavont tanúvallomást is, tehát én visszavonhatom, de jobban járok, meg mindenki jobban jár, hogyha inkább pontosítom ezeket a dolgokat és ha tudom, hogy pontosan minek mi volt az oka, akkor inkább azt mondjam. Valamikor a nyáron, talán júniusban vagy júliusban megint meghallgattak.

Akkor az FKF-ben próbáltuk még csinálni a dolgunkat, amennyire lehet normálisan a körülmények ellenére. Felhívott egy rendőr, konkrétan azt mondta a telefonban a hölgy, hogy a Főkert ügyben szeretne tőlem kérdezni valamit. Főkert ügyben egy darab ügyet nem tudtam elképzelni, amiben nekem közöm lehet a Főkerthez, de természetesen eddig is mentem, amikor hívtak, meg most is mentem. Ezen a kihallgatáson szó nem volt a Főkertről, arról volt szó, hogy visszavonom-e a tanúvallomást. Miután Főkert ügyben mentem, ügyvéd nem volt velem és gyakorlatilag 15 másodperc alatt kellett végiggondolnom, hogy ha visszavonom a tanúvallomást, akkor azt vehetik úgy, hogy én megtagadom az együttműködést, akkor szépen itt is tarthatnak. Másrészt ez a tanúvallomás, amiről beszéltünk, nem emlékszem, talán 6-8 teljesen különböző ügyről szól. Tehát nem az volt a kérdés, hogy valamilyen ügyre vonatkozólag visszavonom-e a tanúvallomást, hanem az egész úgy ahogy van, visszavonom. Ha az egészet visszavonom, akkor az azt jelenti, hogy 6-8 különböző ügyben össze-vissza beszéltem? Ez nem normális, ez nem reális dolog. Nem tudtam megbeszélni senkivel, hogy most mi van, ha visszavonom, meg mi van, ha nem vonom vissza, mert egy szál magamban voltam.

Nem a Főkertről kérdeztek, hanem akkor megint arról kérdeztek, hogy na a Hagyó erőszakoskodott-e, mert ők úgy tudják, valamilyen olyan tanúvallomás van, hogy ő erőszakoskodott, meg, hogy ő kért-e tőlem pénzt, meg követelt-e tőlem pénzt, meg a Mesterházy Ernő követelt-e tőlem pénzt. Én mondtam, hogy benne van a tanúvallomásban, hogy nem történt ilyen, nem tudok mást mondani erre. És akkor kurtánfurcsán véget ért a kihallgatás, amíg a hölgy elment másolni a tanúvallomást, addig bejött egy középkorú úr, mondta, hogy gondoljam át a dolgokat, mert hogy az FKF-fel kapcsolatban rengeteg ügyben van nyomozás, ebben nekem is bajom lehet, pl. egy hét múlva szerdán legyek szíves visszafáradni, mert meg szeretnének gyanúsítani engem Pusztazámor ügyben. Azt a hetet nem kívánom senkinek, de amit kérdeztek a kihallgatáson, meg ez a közlés a végén, az én számomra egyértelműen azt jelentette, hogy ha egy hét alatt vissza tudok emlékezni arra, hogy mégiscsak kért tőlem pénzt a Hagyó vagy a Mesterházy, akkor lehet beszélni erről a gyanúsításról, de nem volt ilyenről szó. Egy hét múlva visszamentem, meg is gyanúsítottak ebben a Pusztazámor ügyben. Ezt azért el szerettem volna mondani.

(...)

Az egész kihallgatás, ez a jegyzőkönyv nem tudom hány oldal, ha szép lassan felolvassa az ember, akkor gondolom 30 perc alatt megvan, én majdnem 5 órát voltam benn a BRFK-n. Szükségszerűen ez a jegyzőkönyv azért eléggé elnagyolt. Abszolút nem adja vissza azt a részletességet, ahogy az ügyeket beszéltük és most utólag amikor ez valamiért napvilágra került én most utólag értettem meg, hogy azért bizonyos szóhasználat miért jó, ha benne van, amit én annak idején nem mondtam, de valahogy rávezettek, hogy akkor mégis így kellene mondani. Én utána már másik ügyvéddel mentem. Én úgy gondoltam, hogy egy aláírt tanúvallomással már olyan nagyon nem tudok mit kezdeni, de az biztos, hogy másik ügyvéddel mentem utána, nem ővelük.

(...) Én azt elmondtam, most is el szeretném mondani, hogy itt nem arról volt szó, hogy a rendőrök engem fizikailag megfenyegettek volna, hanem arról volt szó, hogy az egész televízió, sajtó, rádió azzal volt tele, hogy micsoda hihetetlen korrupció zajlik a fővárosban. Nem volt olyan híradó, hogy ne vittek volna el akár egy olyan fővárosi cégvezetőt, akivel együtt dolgoztam, akiről abszolút nem tudtam elképzelni, hogy bármi ilyen bűncselekményt elkövethetett volna, de hát ezek történtek, ez benne volt a légkörben. Tele volt ilyen ügyekkel minden, és akkor voltak ezek a kis megjegyzések, amit nem tudok pontosan visszaadni, de elmondtam ebből egyet-egyet. Ezek úgy egészében véve jelentettek rám egy ilyen, plusz még ehhez párosult az én egzisztenciális bizonytalanságom, a családomnak, az édesanyámnak a helyzete, apám halála, a két kiskorú gyerekem, abszolút nem engedhettem meg magamnak, hogy engem ne engedjenek haza vagy elvigyenek. De hát az ember fél, ugye. Soha nem volt problémám a vérnyomással, azóta van, soha nem volt alvászavarom, azóta van."

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.