2010-es hatalomra jutása után a Fidesz szisztematikusan bontotta le a fékek és ellensúlyok rendszerét. Kasztrálta az Alkotmánybíróságot, majd saját delegáltjaival töltötte fel a mindenkori kormány legjelentősebb ellensúlyaként számon tartott testületet. A Galamus-csoport oldalán megjelent írás második része.
Az Alkotmánybírósághoz a BKV-ügy vádlottjainak védői, Bánáti János, Kádár András, Bárándy Péter és további ügyvédek 2012. április 20-án fordultak panaszukkal, amelyben azt kifogásolták, hogy az OBH vezetője jogorvoslat biztosítása nélkül jelölt ki bíróságot az ügy tárgyalására. Ez ügyben egyébként 2013 tavaszán meghallgatták – igaz, zárt ajtók mögött – Handó Tündét is. A meghallgatás után megjelent közleményében az OBH elnöke kijelentette: jogalkalmazóként a mindenkor hatályos jogszabályok szerint járt el. Itt meg kell jegyezni: a másik, politikailag kényes kiemelt ügyben, a Sukoró-perben az áthelyezésről szóló döntést az után hozták meg, hogy már biztosított volt a döntés elleni jogorvoslati lehetőség, amely a két, fent említett ügy esetében még nem állt rendelkezésre.
Újabb fordulóponthoz érkezett a peráthelyezések kérdése 2012 decemberében. Az áthelyezésre lehetőséget adó átmeneti rendelkezéseket az Ab visszamenőleges hatállyal megsemmisítette, ám a Fidesz nem engedett. Magyarország Alaptörvényének negyedik – 2013. március 26-án hatályba lépő – módosításával a kétharmados Országgyűlés beemelte az Alaptörvénybe a bíróságok közötti ügyáthelyezés intézményét. A 27. cikk (4) bekezdése kimondta, hogy az ésszerű határidőn belüli bírói döntéshez való alapjog érvényesülése és a bíróságok kiegyensúlyozott ügyterhelése érdekében sarkalatos törvényben meghatározottak szerint az Országos Bírósági Hivatal elnöke sarkalatos törvényben meghatározott ügyek tárgyalására az általános illetékességű bíróságtól eltérő, azonos hatáskörű bíróságot jelölhet ki. A negyedik módosítás egyes rendelkezései kapcsán megfogalmazott nemzetközi bírálatok hatására azonban a hatalom Magyarország Alaptörvényének ötödik módosításával 2013. október 1-jével hatályon kívül helyezte az Alaptörvény egyes rendelkezéseit, köztük a 27. cikk 4. bekezdését is.
2013. december 5-én jött az újabb – már említett – alkotmánybírósági verdikt, amely úgy tűnt, pontot tesz az ügy végére. A testület kifejtette, hogy az Alaptörvényben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezménnyel összhangban előírt, a törvény által felállított bíróságra vonatkozó követelmény magába foglalja a törvényes bíróhoz való jogot, vagyis a törvényben előre meghatározott hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend szerint kijelölt bíróhoz való jogot. A törvényes bíróhoz való jog garanciális érvényesülése alól az ügyáthelyezéseket lehetővé tevő rendelkezések úgy engedtek kivételt, hogy nem határozták meg az áthelyezések feltételeit. A szabályozás az eljáró bíróság kijelölését az OBH elnökének szabad belátására bízta, ami a törvényes bíróhoz való jog sérelmére vezetett. Az Ab továbbá megállapította: a garanciális elemeket nélkülöző szabályozás a pártatlan bírósághoz való jog követelményeit is sértette. Megállapították továbbá, hogy a vizsgált rendelkezések az Alaptörvényből és az Egyezményből egyaránt következő követelménynek, a pártatlanságnak és a pártatlanság látszatának nem tettek eleget. Emellett alaptörvény-ellenesnek és az Egyezménybe ütközőnek ítélte az Alkotmánybíróság, hogy a törvényhozó egyáltalán nem biztosított jogorvoslatot az érintettek számára az Országos Bírósági Hivatal elnökének ügyáthelyező határozata ellen.
Az Ab döntése után több mint egy héttel reagált az eseményekre a Kecskeméti Bíróság, amely 1.B.73/2012/292. sz. végzésében (B/2) megállapította illetékességének hiányát, és áttette az ügyet az eredetileg illetékes Fővárosi Törvényszékhez. A törvényszék arra hivatkozott, hogy az AB döntésének következtében az előtte „folyamatban lévő eljárás mögött jelenleg nincs hatályos törvény, illetve hatályos alaptörvényi klauzula”, ezért a bíróságnak „nincs törvényes, az eljárási szabályokon alapuló illetékessége”.
A kecskeméti döntést követően jogi pingpong mérkőzés kezdődött, amelyet – vélelmezhetően – befolyásolt a 2014 tavaszán megtartott országgyűlési választás. Mert mi is következett az egyértelmű Ab döntés, illetve a több tucat tárgyalási napot lezavaró Kecskeméti Bíróság döntése után?
2014. január 7-én 31.B.254/2013/2. sz. végzésében (B/3) a Fővárosi Törvényszék szintén megállapította az illetékességének hiányát, és az iratokat felterjesztette a Kúriához az eljáró bíróság kijelölése céljából. A törvényszék arra hivatkozott, hogy a tárgyalás megkezdése után az illetékesség rögzül, és a Be. 308. §-ában (ahol azok a helyzetek szerepelnek, amelyekben a tárgyalás megkezdése után is helye van az illetékessége hiánya miatti áttételnek) nem található a tárgybelihez hasonló ok. A törvényszék kifejtette: „függetlenül attól, hogy az eljárás lefolytatására utóbb alaptörvény-ellenesnek bizonyult jogszabály alapján került más, azonos hatáskörű bíróság kijelölésre, az illetékesség rögzült, így a büntetőeljárást annak a bíróságnak kell lefolytatnia és befejeznie, ahol a tárgyalást megkezdték.” A törvényszék hivatkozott még arra, hogy ez az értelmezés áll összhangban az eljárások időszerű befejezésének követelményével, amely komoly sérelmet szenvedne, ha az eljárás újraindulna a Fővárosi Törvényszéken, míg az ügyáthelyezést lehetővé tévő „alaptörvény-ellenes rendelkezés csupán elvont jogsérelmet” okozott. A Fővárosi Törvényszék végzése azonban nem tartalmazott jogorvoslati kioktatást: ezt észlelve az illetékes Kúria visszaküldte a végzést a Fővárosi Törvényszéknek, hogy biztosítsa a fellebbezés lehetőségét az érintettek számára. A törvényszék ezt követően azzal a kiegészítéssel küldte meg a végzést, hogy az ellen az érintettek fellebbezhetnek a Fővárosi Ítélőtáblához. A védők természetesen fellebbeztek a törvényszék végzése ellen.
Hagyó Miklós védője 2014. február 24-én kelt fellebbezésében rögzítette:a magyar jogrendszer alapelve, hogy jogszabály nem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel, az Ab döntése mindenkire kötelező, maga az Ab rögzítette a határozatában, hogy az alkotmányjogi panasz alapján megsemmisített jogszabály a testület eljárására okot adó ügyben nem alkalmazható. Kádár András azzal érvelt, hogy ezen indokok mellett összeegyeztethetetlen az alkotmányos jogértelmezés követelményével, ha a jogalkalmazó az Alaptörvénynél alacsonyabb rendű, szintű jogforrásra (a büntetőeljárási törvényre) hivatkozva próbálja meg az Ab döntését negligálni és azt az abszolút jogellenes helyzetet legalizálni, hogy a Kecskeméti Törvényszék az eljárásának alapjául szolgáló – és az Ab döntése értelmében az adott ügyben nem alkalmazható – normák alkotmányellenességének és nemzetközi jogba ütközésének kimondása után a „nullum judicium sine lege” elvet megsértve folytatja az eljárást.
2014. február 19-én kelt fellebbezésében a másodrendű vádlott, Mesterházy Ernő védője hangsúlyozta: „az Ab határozatban kifejtett alkotmányos indokok elsőbbséget élveznek az illetékességre vonatkozó szabályokkal [szemben]. Az alkotmányos indokok figyelmen kívül hagyása súlyosan sérti a tisztességes (fair) eljárás követelményét, példátlan eset lenne a magyar joggyakorlatban, hogy olyan bíróság jár el egy kiemelt jelentőségű ügyben, amelynek kijelölésére alkotmányellenesen került sor.”
Az ügyben a következő labdát a Fővárosi Ítélőtábla dobta fel, rögtön az országgyűlési választások után három nappal. 2014. április 9-én a 3.Bpkf.10369/2014/3. sz. végzésében az Ítélőtábla (B/10) eljárási okra hivatkozva hatályon kívül helyezte a Fővárosi Törvényszék végzését, és visszaküldte az ügy iratait a Kecskeméti Törvényszékre. Az érvelés lényege az volt, hogy a Be. nem általában zárja ki a tárgyalás megkezdését követően foganatosított áttétel elleni fellebbezést, hanem csak bizonyos esetekben, és az Ab-döntésre hivatkozó áttétel nem tartozik ezek közé. Ezért a Kecskeméti Törvényszéknek fellebbezési jogot kellett volna biztosítania a decemberi végzés ellen, amely – mivel ez elmaradt – nem emelkedett jogerőre, így a Fővárosi Törvényszék nem is kezelhette és vehette volna lajstromba új ügyként a kérelmezők elleni eljárást, s így abban döntést sem hozhatott volna. A Fővárosi Ítélőtábla azt is megállapította, hogy az OBH elnökének kijelölését követően a Fővárosi Törvényszék egyébként is az ügy elintézésből kizárt bíróságnak minősül. Az ítélőtábla – azon túlmenően, hogy említést tett arról, hogy a kérelmezők, illetve védőik fellebbeztek a Fővárosi Törvényszék döntése ellen – a védők érveivel egyáltalán nem foglalkozott.
2014. április 23-án a Kecskemét Törvényszék arra hivatkozva, hogy negatív illetékességi összeütközés alakult ki különböző ítélőtáblák illetékességi területén lévő bíróságok között, az ügyet megküldte a Kúriának.
A Kúria 2014. május 5-én Bkk.I.591/2014/3. sz. végzésében (B/12) megállapította, hogy valamennyi az ügyben addig eljárt bíróság tévedett valamilyen mértékben, és arra a következtetésre jutott, hogy van olyan negatív hatásköri összeütközés, amely az eljáró bíróságnak a Kúria általi kijelölését szükségessé teszi. A Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy„kifejezett alkotmánybírósági rendelkezés hiányában […] a folyamatban lévő büntetőeljárásra nem hat ki az, ha az Alkotmánybíróság megállapítja a már hatályon kívül helyezett eljárásjogi természetű törvényhelyek alaptörvény-ellenességét.” Megállapították, hogy az eljárás jogerős befejezését követően megnyílik az Ab lehetősége az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazása alapján befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatának elrendelésére, „jelen ügyben azonban nincs olyan bírósági határozat, amely az Alkotmánybíróság által megsemmisíthető lenne, mivel az ügy első fokon folyamatban van, abban ügydöntő határozat nem született”. Ennek a gondolatmenetnek a végigvitele azonban ahhoz az abszurd eredményhez vezet, hogy ha már a büntetőeljárás menetében nyilvánvalóvá válik egy alkalmazott szabály alaptörvény-ellenessége, akkor is le kell folytatni az eljárást két fokon, és csak azután lehet az alaptörvény-ellenesség jogkövetkezményeit érvényesíteni, hogy a mindenki számára egyértelműen jogellenes eljárásban hozott döntés – akár évekkel később – jogerőssé válik.
Dunai T. Ilona
Folytatása következik
