Belehalt a meghurcoltatásba

Mint az a nol.hu cikkéből kiderül: Szuntheimer Tibor 2010-es rokkantnyugdíj megvonás után kényszerült arra, hogy új szakmát tanulva portásként helyezkedjen el egy veszprémi ipartelepen. Éppen ő volt szolgálatban, amikor - a tulajdonos állítása szerint - elloptak onnan egy 50 kilós széfet 10 millió forinttal. A férfi gyanúsnak találta a dolgot, mivel semmi jelét nem tapasztalta betörésnek, de bízott benne, hogy a rendőrség majd felderíti az ügyet. Ehelyett őt gyanúsították meg, és helyezték előzetes letartóztatásban, annak ellenére, hogy a pénzt nem találták meg nála, és a poligráfos vizsgálat is őt igazolta.

Ellehetetlenítés

Egy hónapi fogva tartás után, helyezték csak szabadlábra, ám ezalatt teljesen ellehetetlenítették. Ő maradt az ügy gyanúsítottja, a rendőrség bevonta a vagyonőri igazolványát, így nem dolgozhatott tovább a telephelyen, de máshol sem tudott elhelyezkedni. A bíróság zár alá vette a házunk ráeső tulajdonrészét meg a régi Trabantunkat. Ráadásul szociális kapcsolatai is tönkrementek, mivel a faluban mindenki megtudta, hogy a férfit letartóztatták, és 10 milliós lopással gyanúsítják.

Kártérítés megítélése

A nyomozást 2012 októberében lezárták azzal, hogy „nem volt megállapítható Szuntheimer büntetőjogi felelőssége”. (Az eltűnt pénz és a tettes később sem lett meg.) A volt biztonsági őr kártalanítási pert indított a magyar állam ellen, és első fokon meg is nyerte: a Veszprémi Járásbíróság 1,3 millió forint vagyoni és nyolcmillió forint nem vagyoni kártérítést ítélt meg a meghurcolt férfinak.

Az ügy dobálása

Másodfokon a Veszprémi Törvényszék elé került az ügy, amely azonban mondvacsinált okokra hivatkozva visszautalta a járásbíróságra a pert.  Jogi képviselője szerint jó eséllyel ismét a javára döntött volna a bíróság. 

Megromlott egészségi állapot

Szuntheimer Tibor azonban nem érte meg a kártalanítási per újrakezdését. Halálát az elmúlt két évben kifejlődött betegség okozta, szívinfarktus végzett vele. Felesége szerint az vitte el, hogy a hatóságok bűnözőként kezelték, holott becsületes ember volt. 

Senki nem kért tőle bocsánatot, pedig ez lett volna a legfontosabb számára. Megszégyenítették, aztán a sorsára hagyták. Belehalt a megaláztatásba.

Harminchárom évig éltünk együtt. Ma is sokszor arra ébredek, hogy nem értem, hol van, miért nincs mellettem. Templomjáró ember voltam, de a temetés óta nem voltam misén. Elveszítettem a hitemet. Nem csak Istenben, minden másban is. Még hogy igazságot szolgáltatnak a kisembereknek. Mese az egész.