Nos, akkor tisztázzunk itt néhány apróbb tévedést. Amit ugyan már százszor elmondtunk, leírtunk, de úgy látszik a Fidesznél nem csak a matematikával, vagy magával a tízes számrendszer alkalmazásával vannak súlyos gondok.
Mert volt nyolc évük, hogy bizonyítsanak - írja a Fidesz agitprop osztályának elmeszüleményét a “civil összefogás” választási útmutatója, amit a napokban kap meg a háztartások nagy része. A plakátokat látjuk már hetek óta, kacagtunk is jót a bohócon. Azt is tudjuk azóta, hogy üzleti titkai márpedig egy civil szervezetnek, egy alapítványnak is lehetnek, csak jóban kell lenni a regnáló hatalommal. A kiadvány tárgyi tévedéseinek tömkelegével ne is foglalkozzunk, reagálnak majd arra azok, akik indulnak tavasszal a választáson. A hatodik bűn mellett azonban nem megyünk el szó nélkül.
"Nokiás-dobozokban lopták el a BKV pénzét, milliókkal károsították meg a közvagyont" - írják a Hagyó Miklóssal foglalkozó pontban.
Nos, akkor tisztázzunk itt néhány apróbb tévedést. Amit ugyan már százszor elmondtunk, leírtunk, de úgy látszik a Fidesznél nem csak a matematikával, vagy magával a tízes számrendszer alkalmazásával vannak súlyos gondok. Nyilvánvalóan szövegértésből is korrepetálásra lenne szükség, pedig állítólagos jogászok garmadája áll rendelkezésükre. És ha már itt tartunk! Gondolom a jogvégzett főnök, meg a legszűkebb brancs (házelnök, köztársasági elnök) is megtanulta, na jó, meghallgatta legalább egyszer ezt a mondatot az egyetemen:
Unus testis, nullus testis - egy tanú nem tanú.
És ezt még az átkos rendszerben is megtanították a leendő jogászoknak. Merthogy a vád, illetve az előző választási kampány is javarészt a nokia-dobozról szólt. Amiről azóta meg kiderült, hogy nem létezett. Az a Balogh Zsolt, aki annak idején körbekürtölte az akkori ellenzék médiafelületeit az állítólagos pénzátadással, már régen visszavonta a vallomását. A másokra, különösen Hagyóra nézve terhelő vallomását azért tette, mert nem akart börtönbe menni. Úgy gondolta, hogy ennek érdekében célszerű lehet a sajtónak is kiborítani az ügyet. „Nem vagyok hős” – fogalmazott. Csak haza akart kerülni.
Ha kapásból akarnánk válaszolni ugyanabban a stílusban, ahogy a cöfös propaganda tolja, akkor azt kellene mondanom: nektek meg volt közel négy évetek arra, hogy ebből a vádból bármit is bizonyítsatok. Nem sikerült.
Pedig tényleg mindent megtettek, hogy annak az átkos nyolc évnek az általuk kikiáltott bűnöseit elítéljék. Legyen ez még aktív politikus (Molnár Gyula), katonatiszt (Fapál László), rendőrtábornokok, egykori miniszterek, miniszterelnökök, vagy a volt főpolgármester-helyettes.
A BKV-ügy kapcsán hiába a kényszervallatások, hiába a bebetonozott, megbízható és kipróbált emberek az ügyészségen és az Alkotmánybíróságon. Hiába a peráthelyezések alkotmányellenes mivolta miatti jogi gyurmázás, amit majd esettanulmányként oktatnak néhány év múlva a jogi egyetemeken. Nem megy. Ennek ellenére úgy néz ki, hogy kijátszák megint a jelentősen megkopott, de még elég zsírosnak tűnő cinkelt kártyát. Mert megtehetik.
