A Hagyó-dosszié blog újabb résszel jelentkezett a „Ki kicsoda a Hagyó-ügyben?” című sorozatában. Mivel úgy tapasztaltuk, hogy a BKV-per – érthetően – igen nagy érdeklődésre tart számot, ráadásul a korábbi részeket is közöltük, természetesen az alábbiakban – változtatás nélkül – közzétesszük a Szívós Máriával foglalkozó posztot is.
***
Szívós Máriának – a Fővárosi Bíróság tanácselnökeként, később pedig az Alkotmánybíróság tagjaként – többször is szerepe volt a BKV-ügy menetének alakulásában. Döntési pozíciója volt a vádlottak kétes indokú előzetes letartóztatásában és azok automatikus meghosszabbításában. Határozatainak következményeként több vádlott került elfogadhatatlan körülmények közé, előzetes fogva tartása során. Alkotmánybíróként pedig különvéleményeivel hátráltatta a per törvényes bírósághoz való jogának érvényesülését.
Szívós Mária 1949-ben született. Szegeden szerzett jogi diplomát 1978-ban. A rendszerváltás előtt ügyvédként dolgozott Csongrád megyében. 1993-ban lett bíró a budapesti II. és III kerületi bíróságon, büntető ügyszakon. 1995 óta tanít a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. 2000-ben került a Fővárosi Bíróságra, 2001-től a bíróság titkárságvezető-helyettese. 2002-től a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának bírája, majd kinevezett fővárosi bíró. 2008-tól a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiumának tanácselnöke. A Fővárosi Bíróság bírájaként Szívós 2006 őszén számos előzetes letartóztatás ügyében járt el másodfokon, és az elsőfokon elrendelt letartóztatások nagyobb részét megszüntette. A 2010-ben kirobbanó BKV-ügyben ellenkezőleg járt el. Többször hozott a vádlottakra nézve kedvezőtlen – ma már megkérdőjelezhető – döntést az előzetes letartóztatásba helyezésekkel és azok meghosszabbításával kapcsolatban. 2011 júniusában a fideszes országgyűlés az Alkotmánybíróság tagjává választotta.
Szívós Máriának a Fővárosi Bíróság tanácselnökeként sokszor volt döntő szerepe előzetes letartóztatások megszüntetésében, jóváhagyásában és meghosszabbításában. A TASZ értékelése szerint, a 2006-os zavargások során indult büntetőeljárások idején a Szívós által vezetett tanács – az első fokon eljáró bírósági döntések döntő többségét megváltoztatva – szabadlábra helyezte az előzetes letartóztatásba helyezett személyeket, és ezt az ügyeket vizsgáló parlamenti albizottság elnöke is méltatta. Ugyanakkor a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsvezetőjeként kulcsfontosságú szerepet töltött be a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések – különös tekintettel az előzetes letartóztatás – hazai gyakorlatának alakításában – fogalmaz a jelentés. A civilek szerint azonban az ilyen határozatokra jellemző egyfajta automatizmus, a bíróságok előszeretettel rendelik el az előzetes letartóztatást. Strasbourgban már 12-szer ítéltek Magyarország ellen az ilyen döntések miatt.
Szívós Mária a BKV-ügyben is többször került döntéshelyzetbe. Itt épp ellenkező határozatokat hozott, mint a zavargások esetében. Szigorúbb kényszerintézkedést rendelt el a BKV-ügyben öt vádlottal szemben is. Tette mindezt úgy, hogy legtöbb esetben automatikusan, megkérdőjelezhető indokra, nem létező adatra hivatkozott. Ezt követően – Szívós döntésének következményeként – több vádlottnak is elfogadhatatlan körülmények közt kellett töltenie előzetes letartóztatását. A BKV-ügy kirobbanásakor Szívós Mária hagyta jóvá másodfokon az ügy első gyanúsítottjának, Szalainé Szilágyi Eleonórának, a BKV volt humánpolitikai igazgatójának előzetes letartóztatását, annak meghosszabbítását, majd később a lakhely elhagyást házi őrizetté szigorította.
Szívós továbbá szigorúbb kényszerintézkedést rendelt el Hagyó Miklós három korábbi munkatársával szemben is. Előzetes letartóztatássá változtatta Regőczi Miklós, Horváth Éva és Lelovics Ottó házi őrizetét – érdemi indoklás nélkül. Regőczi Miklós volt BKV vezérigazgató-helyettest 2010.02.03-án vették őrizetbe, egy időben Mesterházy Ernő fővárosi tanácsadóval és Zelenák Tiborral, a BKV egykori kommunikációs főosztályvezetőjével. Mesterházy aznap vallomást tett, és panaszt emelt a gyanúsítás ellen.
Azonban szökés, elrejtőzés, valamint a bizonyítási eljárás megnehezítésének veszélyére hivatkozva, kezdeményezte a Fővárosi Főügyészség mindhármuk előzetes letartóztatását. Mesterházyt és Zelenákot előzetes letartóztatásba helyezték. Regőczi házi őrizetbe került. Azonban 2010. február 3-i vallomását követően – amikor nem fogalmazott meg terhelő állításokat feletteseire nézve – Szívós Mária február 17-én őt is előzetes letartóztatásba helyeztette, függetlenül attól, hogy nem volt bizonyíték a szökés veszélyére.
Lelovics Ottónak, Hagyó kommunikációs munkatársának – előzetes letartóztatása helyett – házi őrizetet rendelt el a Budai Központi Kerületi Bíróság, azzal az indokkal, hogy nála sem áll fenn a szökés veszélye. Ennek ellenére, Szívós Mária másodfokon felülbírálta a házi őrizetet, és a legszigorúbb kényszerintézkedést rendelte el, majd annak meghosszabbítását is. Lelovics összesen hat hónapot töltött börtönben. Ezt követően pedig házi őrizetét is meghosszabbította Szívós.
Horváth Éva – Hagyó Miklós sajtóreferense – házi őrizetét szintén érdemi indoklás nélkül módosította Szívós Mária. Ugyanis azt a bírónő is elismerte, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán felmerült volna a szökés, összebeszélés, vagy bizonyítékok megsemmisítésének csak szándéka is, de lehetségesnek tartotta, hogy a jövőben fel fog merülni. Horváth Évát előzetes letartóztatása során, vallása miatt rengeteg megalázás érte. Szemetet öntöttek a zárkája közepére, belekeverve a személyes dolgait, és „takaríts zsidó" felszólítással szégyenítették meg. Azt mondták neki, hogy ha továbbra is bemegy hozzá a rabbi, nem fogják tudni megóvni attól, hogy „beüsse magát”. Ezen felül a börtönorvosok a tudta nélkül próbálták Rivotrillal bekábítószerezni. Elmondása szerint előfordult az is, hogy 54 C fok volt a 4 fős 6 m2-es zárkában, és rájuk csukták az egyetlen, levegőt szolgáltató nyílást. A kihallgatásokra pedig teljes bilincsben vitték, mint a gyilkosokat – ezzel súlyos, sok esetben kezeletlen sérüléseket okozva. Amikor ezt szóvá tette a kísérő BV őrnek, akkor az azt válaszolta „kussoljon, mert úgy veszi, megtámadta, és akkor törvényesen rá is lőhet”. Minderre a megaláztatásra nem került volna sor akkor, ha Szívós Mária egy feltevésre hivatkozva, nem rendeli el az előzetes letartóztatást.
Szintén Szívós Mária volt, aki háromszor is kritika nélkül jóváhagyta Hagyó Miklós előzetesben tartását egy olyan rendőrségi jelentésre hivatkozva, amelyről kiderült, hogy nem is létezett.
Az előzetes letartóztatást elrendelő, majd meghosszabbító végzések rendszerint a „szökés és elrejtőzés veszélyét” jelölték meg, mint a fogva tartás szükségességét igazoló okot. Hagyó Miklós előzetes letartóztatását lényegében ugyanezeknek az indokoknak az automatikus megismétlésével hosszabbította meg Szívós Mária. Így Hagyó összesen kilenc hónapot töltött előzetes letartóztatásban, igencsak kétséges indokok alapján.
Hagyó Miklós védőjének ellenérve szerint, nem állt fönt a szökés veszélye. Hagyó 6-8 hónapja tudott a nyomozásról, arról, hogy az eljárásban közel másfél tucat gyanúsított meghallgatására került sor, azonban nem hagyta el az országot, nem tanúsított olyan magatartást, amiből arra lehetett volna következtetni, hogy az eljárás hatálya alól ki akarná vonni magát. Rendszeresen nyilatkozott, folyamatosan jelezte jelenlétét, hogy igazolja, nem akar elszökni, és nem élt a diplomata útlevele által biztosított lehetőséggel.
Ha szökni akart volna, parlamenti képviselőként egészen 2010 májusáig megtehette volna, mert védte a mentelmi jog. Ugyanígy módja lehetett volna a tanúk befolyásolására, bizonyítékok elrejtésére is. Sőt, kevéssel a letartóztatása előtt, jelentős összegű hitelt fizetett vissza, ami ugyancsak a szökés gyanúját cáfolta. Emellett Hagyó védője már a letartóztatás előtt jelezte a BRFK-nak, hogy védence bármikor és bárhol a hatóságok rendelkezésére áll. Ennek ellenére, a másodfokon eljáró bíróság – Szívós Mária tanácselnök vezetésével – szökési adatra hivatkozva, elrendelte az előzetes letartóztatást.
Sőt, Tóth Gábor akkori rendőrfőkapitány is névvel vállalta, hogy a BRFK birtokában van egy olyan adat, ami Hagyó szökési szándékára utal. Hagyó védőjének fellebbezéseit Szívós háromszor is automatikusan elutasította. Az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról szóló végzésekben minden alkalommal arra a bizonyos rendőrségi jelentésre hivatkozott, amelyben a szökésre utaló adat szerepel. Ez az adat azonban a mai napig nem került elő.
Hagyó védője már 2010. júniusi beadványban kérte az ügyészséget, hogy bocsássa a védelem rendelkezésére az előzetes letartóztatás alapjául szolgáló bizonyítékokat. A kérelmet az ügyészség érdemi indoklás nélkül elutasította. Arra hivatkoztak, hogy a védelem – bizonyos iratokon kívül – csak akkor kaphat másolatot a nyomozati iratokról a nyomozás befejezése előtt, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. A védő az elutasítás ellen panaszt nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy a kérdéses bizonyíték nem a büntetőeljárás tárgyát képező cselekményre, hanem a szökés veszélyére vonatkozik. A panaszra azonban nem kaptak kielégítő választ. A védelem az ügyészség által hivatkozott „adatot" azóta sem ismerte meg, sőt, az iratismertetés során átadott dokumentumok között sem találták. Az ügyészség tehát mindvégig egy olyan adatra hivatkozva érvelt a legszigorúbb kényszerintézkedés mellett, amelyet – az európai joggal ellentétesen – nem ismertetett a védelemmel, és amelynek így létezése is kétséges.
Ezen felül, azóta több hivatalos végzés is kimondta, hogy nem találtak szökésre utaló adatot. Először 2011. február 23-án – amikor elrendelték Hagyó házi őrizetbe helyezését – mondta ki végzés, hogy nem találtak szökésre utaló adatot. Később, a másodfokú bíróság 2011. június 10-i szabadlábra helyező végzésében szintén rögzítette, hogy nem létezett olyan információ, rendőri jelentés, vagy bármilyen más adat, ami alátámasztotta volna az ügyészség indokát dokumentációjában. 2013. április 23-án pedig az Emberi Jogok Európai Bírósága is neki adott igazat. A strasbourgi döntés szintén hiányolta ezt a bizonyos adatot. Hagyó Miklós fogva tartásának elfogadhatatlan körülményeivel kapcsolatban fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához. A beadvány szerint ugyanis az őt fogva tartó magyar hatóságok az Emberi Jogok Európai Egyezményének több cikkelyét is megsértették. Úgy mint a szabadsághoz és biztonsághoz való jog biztosítását, az embertelen bánásmód tilalmát, a családi élethez való jogot és a jogorvoslathoz való jogot. Ugyanis ha a védő nem férhet hozzá azokhoz a nyomozati iratokhoz, amelyek ismerete nélkül nincs lehetősége cáfolni védence fogva tartásának jogszerűségét, akkor sérül a fegyveregyenlőség elve. Strasbourg tehát Hagyó javára döntött, mert szintén hiányolta azt a bizonyos adatot. Ítéletük pedig alátámasztotta, hogy nem állt fenn a szökés veszélye. A mai napig nem tudni tehát, hogy Szívós Mária mégis mire hivatkozva hosszabbította meg automatikusan háromszor is Hagyó Miklós előzetes letartóztatását.
Szívós Mária mellett – a vádlottak panaszaival, a strasbourgi ítélettel, és a többi hivatalos végzéssel szemben – Hommonai János, a BKV-per ügyésze állt ki. A tárgyaláson észrevételében abszurdnak nevezte az előzetes letartóztatások és az alkotmánybírói kinevezés közti összefüggést.
A történtek után, 2011 júniusában, a kétharmados fideszes országgyűlés – a Strasbourg által is megerősített „szakmai hibák ellenére” – az Alkotmánybíróság (AB) tagjává választotta Szívós Máriát. Kinevezésének köszönhetően, Szívós elkerülte nyugdíjazását, ami hónapokon belül esedékessé vált volna. Azóta a nyomozási bírából alkotmánybírává előléptetett Szívós Mária minden, a demokrácia és a jogállamiság szempontjából fontos alkotmánybírósági döntéshez különvéleményt fűz, amelyben kifejti miért is nem ért egyet az adott határozattal.
Már javában zajlott a BKV-ügy nyomozása, amikor 2011-ben a parlament kormánypárti kétharmada létrehozta a büntetőeljárási törvényben a kiemelt jelentőségű ügy fogalmát. A jogszabály lehetővé tette, hogy ezekben az ügyekben a vádat emelő illetékes ügyészség jelöljön ki bíróságot, vagy leterheltségre hivatkozva, a bíróság vezetője leadhassa az ilyen ügyeket. Szívós Mária egyedüliként fogalmazott meg különvéleményt, amikor a taláros testület kimondta az ügyek áthelyezhetőségének alkotmányellenességét. Mivel az AB megakadályozta, hogy egy adott ügyben eljáró bíróságot a fideszes legfőbb ügyész, Polt Péter jelölhessen ki, más megoldás született.
2011. december 31-én az országgyűlés elfogadta az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, amelynek köszönhetően, lehetősége nyílt a fideszes EP képviselő feleségének, Handó Tünde OBH elnöknek arra, hogy áthelyezze a BKV-ügyet. Az Alkotmánybíróság 2012. december végén visszamenőleges hatállyal megsemmisítette az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseit, amelyek módot adtak az ügy áthelyezésére. Természetesen Szívós Mária különvéleményével.
Szívós Mária mindvégig kiállt a BKV-ügy áthelyezése mellett, holott a bíróság kijelölésének joga miatt, az OBH szabályozását és Handó Tündét is sok bírálat érte. A széles körben antidemokratikusnak tartott kecskeméti peráthelyezés ellen a civil szféra, a jogvédők, a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság, de még személyesen José Manuel Barroso is tiltakozott.
A Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért rendkívül aggályosnak és a tisztességes eljárás követelményével összeegyeztethetetlennek tartja azt a szabályozást, amely lehetővé teszi, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnöke a törvény szerint illetékestől eltérő bíróságot jelöljön ki az eljárás lefolytatására, és felhívta az elnököt, hogy az ilyen kijelölésre irányuló kérelmeknek a továbbiakban ne adjon helyt. Az Alaptörvény XXVIII. cikke ugyanis mindenkinek biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelynek része a törvényes és pártatlan bírósághoz való jog. Ez által küszöbölhető ki, hogy bárkiben felmerüljön: nem véletlenül került egy ügy adott bíró elé. Tehát nem lehet indokolt, hogy az OBH elnöke mindenféle kontroll és jogorvoslati lehetőség nélkül, más bíróságot jelöljön ki, mert az sérti a peres felek, illetve terheltek tisztességes eljáráshoz fűződő jogát.
Szívós Mária és az Alkotmánybíróság többi tagja a BKV-ügyben benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálása során, 2013. április 23-án hallgatta meg Handó Tündét. Hagyó Miklós ott akart lenni a meghallgatáson.
De hiába kérelmezték a BKV-ügy védői a meghallgatás nyilvánosságát. A meghallgatásra zárt ajtók mögött, az érintettek és a nyilvánosság kizárásával került sor. Emiatt az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, és a Társaság a Szabadságjogokért is tiltakozott. Szerintük sérti a közhatalmi döntéshozatal nyilvánosságát, a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférés jogát és a tisztességes eljárás elvét, hogy az Alkotmánybíróság zárt ülésen hallgatta meg az Országos Bírósági Hivatal elnökét. A tiltakozást figyelmen kívül hagyva, a meghallgatásról készült felvételt az Ab végül 10 évre titkosította. A meghallgatás óta már több mint 90 nap telt el, Szívós Mária és AB viszont még nem foglalt állást a korábbi peráthelyezésekkel, így a kiemelkedő érdeklődés kísérte BKV-per áthelyezésével kapcsolatban sem, holott már mindenki elismerte annak jogellenességét.
Szívós Mária továbbá különvéleményt fogalmazott meg a választási regisztráció védelmében is. Emellett ellenezte, hogy a bírák kötelező nyugdíjazását megakadályozza a taláros testület. Szívós Máriának, ha nem léptetik elő alkotmánybírává, 2012 év végén nyugdíjba kellett volna vonulnia. Továbbá megjegyzendő, hogy a jogszabályokat szigorúan véve Szívós nem is lett volna alkotmánybírónak választható, mivel semmiféle tudományos munkássága nem volt.
Tárgyalótermi vallomások Szívós Máriáról
„A másodfokú bíróság -, akinek vezetője ma már a kormánypárt által kinevezett alkotmánybíró – érdemi indoklás nélkül módosította ezt előzetes letartoztatásra. Ugyanis azt dr. Szívós Mária bírónő is elismerte, hogy bár semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán felmerült volna bennem a megszökés, összebeszélés, vagy bizonyítékok megsemmisítésének csak a szándéka is, de hátha majd a jövőben felmerül.”… „A mostani alkotmánybíró asszony (dr. Szívós Mária) határozatában foglalt – jogilag nem objektív – indoklásában alapvető emberi jogomat is sárba taposta.”
„A nyomozati bíró az ügyészség indítványával ellentétben egyszer sem tartotta szükségesnek az előzetes letartóztatás elrendelését, az egyik másodfokú döntés pedig semmilyen kényszerintézkedést nem tartott jogosnak… Azonban volt egyetlenegy bírói tanács másodfokon, ami szükségesnek látta a 30 napos előzetes letartóztatást. Nem fogják elhinni ki vezette ezt a bírói tanácsot, dr. Szívós Mária. Tehát az én esetemből egyszer adtak helyt az ügyészség indítványának és ezt pont dr. Szívós Mária tette.”
V. rendű vádlott vallomás részlet
„A Budai Központi Kerületi Bíróság 2010. május 17-én megtartott ülésén az ügyészség előzetes letartóztatásra irányuló indítványát elutasította, és velem szemben házi őrizetet rendelt el alábbi indokkal:
"egy nyomozás során rendhagyó eset az, ha a gyanúsítottakkal szemben csak az első gyanúsítotti meghallgatásukat követően, hónapokkal később kerül sor kényszerintézkedés elrendelésének indítványozására. .... Nem cáfolható az a védői érvelés sem, hogy a gyanúsítottak már az év eleje óta tisztában voltak azzal, milyen súlyú bűncselekmény miatt folyik ellenük büntetőeljárás, ennek ellenére nem vonták ki magukat az eljárás hatálya alól, a hatóságok idézésein minden alkalommal megjelentek."
Sajnos a Fővárosi Bíróság másodfokú tanácsa 2010. május 26-án kelt végzésében a Budai Központi Kerületi Bíróság előbb idézett döntését, és annak indoklását nem osztotta, és annak végzését megváltoztatva velem szemben előzetes letartóztatást rendelt el.”
