Válasza nyilvánvalóan az, hogy nem. Ahogyan – feltételezzük – Hagyó Miklós válasza is ez lett volna korábban és most is. Az ellene irányuló vádirat egyik pontja szerint mégis ezt tette. Derékba törte politikai pályafutását, letartóztatásnak és éveken keresztül húzódó bírósági eljárásnak tette ki magát azzal, hogy „városüzemeltetési és vagyongazdálkodási főpolgármester-helyettesként hivatali helyzetével visszaélve 2008 márciusában arra utasította Balogh Zsoltot, mint a BKV megbízott vezérigazgatóját, hogy évente 15 millió forintot adjon át részére.”
Jogos a meglátása: évi 15 millió forint jelentős tétel. Mielőtt azonban megállapítaná, hogy rossz volt a címben feltett – pár forintra utaló – kérdés, tisztázzuk a helyzetet!
Ahogyan Hagyó Miklós napokban tett vallomásából kiderül, 1999-ben megalapított vállalkozása a gazdasági élet fellendülésének köszönhetően sikerrel vette az akadályokat, aminek eredményeként cége jól prosperáló gazdasági társasággá nőtte ki magát. Tehát mire politikus lett, addigra számottevő „céges” és magán vagyonnal rendelkezett, így egyáltalán nem voltak anyagi okai annak, hogy a politikusi pályát választotta.
Válthat ki irigységet, ellenérzéséket, a tény mégis tény: Hagyó ekkor már vagyonos ember volt, jóval vagyonosabb annál, mintsem rá lett volna szorulva arra, amit az említett vádpontban megfogalmaztak: fenyegetéssel, valamint Hagyó által folyamatosan tanúsított erőszakos, ellentmondást nem tűrő viselkedéssel félelmet keltett Baloghban, aki ennek hatására jogtalan előnyként 2008-2009 évben is 15-15 millió forintot juttatott neki.
A napokban a Kecskeméti Törvényszéken a bírói tanács megállapította, hogy Hagyó összes ingatlanja a per tárgyává tett időszakot megelőző évekből származik, és a rendelkezésre álló dokumentumok igazolják azok törvényes eredetét. Azonban továbbra is fenntartották Hagyó vagyonának zárlatát, ugyanis vagyonelkobzásra kerülhet sor, ha beigazolódnak Balogh Zsolt Nokia-dobozos vádjai.
Ezen vádpontokat azonban Balogh önmagának is többszörösen ellentmondó nyomozati vallomásán kívül, a több mint százezer oldal nyomozati irat alapján, semmilyen más bizonyíték nem támasztja alá. A vádhatóság ennek ellenére elegendőnek találta a kijelentéseit ahhoz, hogy az általa előadottak szerint évi 15 millió forint kikövetelésével és átvételével megvádolja Hagyót.
Nem meglepő tehát, hogy vallomásában erre a vádpontra vonatkozó védekezését első körben így fogalmazta meg: „ha a valóságnak megfelelően és mégis tömören össze akarom foglalni, öt rövid szót kell mondanom: egy szó sem igaz belőle.”
